F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.

1848:111. tc. 3. §: a király és távollétében a nádor a végrehajtó hatalmat a független magyar minisztérium útján gyakorolja; intézkedéseiket a miniszterek valamelyike ellenjegyzi. 1848:111. tc. 9. §: a 6. §-ban említett kormánytestületek (kancellária, helytartótanács, kamara) által végelhatározás végett a király elé terjesztett ügyek (ezeket az ügyeket nem határozták meg) — kivéve a 7—8. §-ban felsorolt királyi felségjog alá tartozó kinevezéseket stb. és a katonaság főparancsnokságát — a király távollétében a nádor elé terjesztendők. 1848:111. tc: 11. §: a miniszterelnököt — a király távollétében — a nádor nevezi ki a király jóváhagyásával. A törvényben sehol nem szerepel az, hogy a teljes hatalmat — ha a király távol, illetve állandóan távol van — a nádor csak a király külön utasítása alapján gyakorolhatná. A tényleges helyzet azonban más volt: a nádor 1848 nyarán — tulajdonképpen a törvény ellenére — csak akkor kapott teljes hatalmat, amikor a király a bécsi forrongások miatt eltávozott Bécsből Innsbruckba, akkor is csak egy időre. A király távozása május 15-én történt, a nádor teljhatalommal való felruházása június 26-án kelt, amit az országgyűlésen hirdettek ki július 2-án. (A teljhatalmat a király augusztus 14-én visszavette.)

47 Eszerint komolyan lehetne hinni azt, hogy Bécs is az ország területéhez tartozott, hiszen helyettesítésre csak ennek a király által történt elhagyása idejére hatalmazták fel a nádort. Az, hogy fontos felségjogokra a király távolléte idején sem terjedt ki a teljhatalom, megfelelt a törvénynek; e vonatkozásban maga a törvény volt ellentmondásos. A nádor tényleges és teljes hatáskörű állandó helyettesi funkciója elvezethetett volna egy olyan politikai szituáció kialakulásához, amely az uralkodó és a birodalmi minisztérium beleszólását a magyar ügyekbe eleve lehetetlenné tette volna. Ezt már csak azért sem engedhette meg Bécs, mert precedenst szolgáltatott volna a birodalom egyéb, önállósulni kívánó részeinek is.

48 Az udvarnak a nádori méltósággal kapcsolatos félelmét árulja el az a törvénysértő terv, amely arra irányult, hogy az uralkodó ausztriai helyettesét, Ferenc Károly főherceget bízzák meg a nádor helyett a magyarországi ügyek vitelével. A magyar minisztertanács június 18-án határozottan leszögezte, hogy a törvény értelmében Magyarországon csak a nádor helyettesítheti az uralkodót.

49 47 Beér—Csizmadia 120—122. A minisztertanács már jún. 6-án felkérte a nádort, hogy a király távozása miatt lássa el azokat a katonaságra vonatkozó feladatokat is, amelyek a király felségjogai közé tartoznak. Az erdélyi kormányzó és a hadsereg-parancsnokság máj. 29-én kapott királyi rendeletet, hogy a nádor és a minisztérium intézkedéseit teljesíteni tartozik. Közlöny, 1848. jún. 8. 48 Az osztrák minisztertanács máj. 27-i ülésén tárgyalt a nádor királyt helyettesítő funkciójáról (ami tulajdonképpen nem is szerepelhetett volna ott), s „höchst gefahrlich"-nek vélte, ha a király helyett másnak a kezébe kerülne a magyarországi csapatok feletti parancsnokság.ÖStA MR-Prot. fol. 1005— 1006. 49 Az udvar a horvát kérdés rendezését hozta fel ürügyül. Esterházy Pál Batthyány Lajoshoz. Innsbruck, 1848. jún. 15. Batthyány min. eln. iratai 1848:512. eln. sz.