F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIV. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium
kellett a segédhivatal lajstromozóit, hogy feljegyezhessék. Az iratok — intézés alatt lévén—eközben az osztályon voltak. Az osztályvezetők előterjesztésére a miniszter módosításokat tett az osztály munkájában, személyzetében. Ugyanígy az igazgató főmérnökök felelősség melletti önállóságát jelentette, hogy a műszaki munkálatokról önállóan levelezhettek az alájuk rendelt személyzettel; javaslatot tehettek személyzeti változtatásokra a miniszternek. Elsősorban nekik kellett felügyelni a takarékosságra, s ezért is szigorúan kellett ügyelniük arra, hogy minden intézkedés mellett szerepeljen az ügyintéző neve. Senkire sem bízta rá a miniszter a pénzutalási ügyeket; az utalványokat Széchenyi maga vagy esetleg Tasner írhatta alá. A minisztériumban ugyanis egy kis kézipénztár volt az apróbb költségek fedezésére, amelyet Reich Antal számfejtő, korábban a Tiszavölgyi Társulat pénztárnoka kezelt. A kincstártól a nagyobb összegek fedezésére a sóalapból, illetve az ország pénztárából kapott pénzt a minisztérium, kizárólag a miniszter vagy titkára aláírására. 68 1849-re vonatkozóan általánosságban meg kell jegyeznünk, hogy talán éppen Kovács Lajos egyszemélyes osztályigazgatósága volt az oka az ügyiratok elkészítésében tapasztalható hiányosságoknak. Sok helyütt elmaradt a fogalmazó neve, a kiadmányozás. Több elintézésnél csak az elküldés idejét jegyezték fel, vagy még azt sem. A közlekedési minisztérium számos osztálya, kihelyezett részlegei miatt már nem talált helyet magának a budai hivatali épületekben. Kezdetben a budai országház kisebb termét kapták meg a hozzá tartozó három szobával, de ez csak ideiglenes megoldásnak bizonyult. 69 Széchenyi a helyzetet nagyúri gesztussal oldotta meg: a maga Ullman-házbeli 70 szállása mellett, az épület első emeletét és második emeleti néhány szobáját saját költségén kibérelte a minisztérium igazgatási osztályai számára, sőt, időnként a maga helyiségeiből is rendelkezésükre bocsátott egyetegyet. 71 Kezdetben a műszaki osztályok mind Budán voltak, elsősorban a régi építési igazgatósági helyiségekben, de a minisztériumok elhelyezkedése során egyes osztályok — részben Budán, részben Pesten — magánházakhoz bérletbe 68 Az ügyintézésre vonatkozó 1848-as források: Közmunka, Elnöki 1848:155—157. közi. eln. sz. máj. 31. Jún. 1. Ügyviteli utasítások Zichy államtitkárhoz, Kraynikhoz, az építési igazgatósághoz. Széchenyi Reich számfejtőhöz, ill. Schrazenthaler Ferenc főpénztári főtiszthez az utalványozásról: Uo. 1848:76., 133. közi. eln. sz. máj. 9., 27. 69 Paulekovich országházi felügyelővel a nádor maga beszélt a problémáról, mert a kérdéses termet Buda város bérelte. István nádor Ita, Miniszteri 1848:1195. sz. Máj. 1 -én a minisztérium az országházbeli irodába kéri a felek beadványait: PH, 1848. máj. 3. 70 Az Ullman-ház az akkori felső Dunasoron volt, ma ez a Roosevelt tér Zrínyi u. sarok. Az épület ma már nincs meg. 71 „Ezen egész Dunasorra néző első emeleti részt Széchenyi saját zsebére kibérelte s nekem azt monda: amily szerény apparátusból állhat még most a közlekedési ministerium, kis helyen megférünk. Neki is, nekem is igen alkalmatlan volna naponkint Budára járni hivatalba. A technikai osztályokat helyezzük el Budán, mi maradjunk Pesten." Kovács 119. Ez persze igen nehézkessé tette az ügyek már említett közös intézését. Széchenyi eltávozása után a bért az állampénztárból fizették. Közmunka, Közi. oszt. 1848:40. kfö, 1. tétel. 1848. nov. 29.
