F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIV. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium
mindvégig csak saját osztályiktatói számuk alatt dolgoztak; minisztériumi központi szám irataikon nem szerepel. 67 Az iktatói hivatal jegyzékkel küldte át az osztályokhoz az ügyek iratait. Az osztályigazgatók átnézték ezeket, s tárgyuk szerint osztották be szakosztályi elintézésre. Erre nemcsak ők, hanem a melléjük beosztott személyzet is ügyelt, mert csak így lehetett eligazodni a sokféle ügy és osztály között. Az osztályigazgatók segéderői, a titkár és a fogalmazó az elkészített tervezetek mellett kötelesek voltak feltüntetni nevüket — egyéni felelősséget vállalva munkájukért —, az osztályigazgató is csak úgy javíthatta ki e tervezeteket, hogy az eredeti fogalmazvány és a javítás világosan elkülönüljön. Az osztályvezetők által láttamozott elintézéstervezetek kerültek az államtitkár elé, majd a miniszterhez aláírásra, illetve tárgyalásra. A technikai ügyekben az osztályigazgatók a műszaki osztályok igazgató főmérnökeivel, valamint a minisztérium műszaki tanácsosával hangolták össze intézkedéseiket. Az igazgató főmérnökök a műszaki ügyeknek csakis technikai menetéért és végrehajtásáért voltak felelősek; ezek adminisztratív lebonyolítása az igazgatási osztályok dolga volt. A főmérnök az ügyeket közvetlenül megbeszélte illetékes osztályigazgatójával, valamint Clark műszaki tanácsossal. Eltérő vélemények esetén az ügy szintén a miniszter elé került. Az egyszerűbb vagy bonyolultabb ügyek végleges formába öntése után az államtitkár intézkedett a kiadásról, majd az iratoknak irattárban való elhelyezéséről. Az osztályok a tőlük más osztályhoz vagy az irattárba került iratokról ugyanúgy jegyzéket készítettek, mint azokról, amelyeket az iktatóból kaptak. Az irattári rendszer — hasonlóan a többi minisztériumhoz — kútfőtételes volt. Az igazgató főmérnök a műszaki osztály, az osztályigazgató az igazgatási osztály, az államtitkár az egész minisztérium szabályszerű ügyviteléért, s mindegyikük a hozzájuk beosztott ügyek érdemi elintézéséért felelős volt, s erről időnként a miniszternek, illetve államtitkárnak jelentést tett. Nagyobb fontosságú tárgyakban, a miniszter személyét érintő közlésekkel egyenesen a miniszterhez tettek előterjesztést; általánosabb problémákat kis értekezleteken tárgyaltak meg. Az osztályvezetők, a főmérnökök az államtitkárral és a miniszterrel rövid úton, szóban is többször érintkeztek a mindennapi ügyekről. Bizonyos önállóságuk az osztályigazgatóknak a már elvben megtárgyalt ügyek végrehajtása tekintetében volt: saját nevük alatt adhattak ki rendeleteket, de ezekről rendszeresen tudósítani 67 Igen tanulságos a térképészeti osztály iktatói könyve, amely 1848—1850 között hü tükre a rendszerváltozásoknak és a hivatalnoki gárdának, amely minden időben egyformán „helytállt". 1849. januárban abbahagyták a minisztériumi iktatást az 5. számnál, és folytatták mint építési igazgatási osztály a régi gyakorlat szerint. Az első bejegyzés az ideiglenes polgári közigazgatás kamarai vezetésének rendelete az építési igazgatóságnak a korábbi állapotba való visszahelyezéséről. 1849. április—májusban megritkulnak a bejegyzések, majd május végén folytatják a minisztériumi iktatást a 6-os számmal, mintha mi sem történt volna. Az utolsó bejegyzés júl. 6-i (36. sz.), néhány nappal az előtti, hogy a kormány elhagyta Pestet. Ekkor a térképészeti osztály irodáit lepecsételték, a munkát felfüggesztették. Aug. 2-án Ghyczy Miklós királyi tanácsos jelenlétében megnyitották az irodát, s Zelenka, Berger és társai buzgón láttak neki újra hivatali teendőiknek.
