F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIV. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium

működését is. Csak a tavasz közeledtével, február végén kezdett Kovács Lajos foglalkozni a tél miatt beszüntetett vízszabályozási, vasúti felmérő munkálatok folytatásával. Ehhez rendelkezésére álltak az ellenség által nem háborgatott területek vidéki mérnökei, rajzolói. Készenlétben kellett állniuk az esetleges árvízveszély miatt is. Az OHB — ha nem is tudta volna kiutalni az 1846 óta tavasszal megadni szokott 100000 Ft-ot — havi 6-8000 Ft-ot biztosított a vasúti és vízszabályozási munkákra.

43 c) A második minisztérium. A miniszter: Csány László Kossuth Lajos kormányzó az új kormány közlekedési miniszteréül Csány Lászlót kérte fel április 20-án. Csány még ekkor is Erdélyben működött teljhatalmú biztosként.

44 Szemere miniszterelnök nem tartotta volna lehetetlennek, hogy Kovács Lajos legyen a miniszter, noha volt olyan minisztertanácsi határozat, hogy egyes békepártiak — személy szerint Nyáry, Kazinczy Gábor, Kovács Lajos — minisztériumi hivatalnokok, vezetők nem lehetnek.

45 Csány elfogadta a tárcát, de csak utóda, Szentiványi kormánybiztos megérkezése után indulhatott ki Erdélyből; érkezését május 14-re ígérte.

46 Megérkezéséig Kovács Lajos vezette tovább a minisztériumot, noha — előadása szerint — legszívesebben lemondott volna. Lemondási szándéka fő okát abban jelölte meg, hogy a minisztertanács határozata értelmében a volt Madarász-rendőrségtől át kellett vennie a postai adminisztratív ügyeket és személyzetet. Ettől szeretett volna távol maradni. Szemere miniszterelnök nem engedte, hogy benyújtsa lemondását.

47 Kovácsot elvbarátai és a végre Debrecenbe érkező Csány győzte meg végképp arról, hogy maradnia kell. Csány véleménye szerint 1849 májusában egy miniszteri tárca nem annyira szakértelem, mint inkább a politika kérdése. Ő azonban, mint politikus miniszter csak olyan szakértő egyénnel működhet együtt, mint amilyen Kovács Lajos. Csány állítólag azt is kijelentette Kovácsnak, hogy esetleges távozása esetén ő is búcsút mondana a miniszteri posztnak.

48 így maradt tehát a békepárti Kovács Lajos a méltán forradalmárnak tartott Csány oldalán szakértő társként a politikumnak tekintett 43 Közlekedési minisztérium az OHB-nak, és válasz a Pénzügyminisztériumtól, 1849. febr. 21., márc. 17.: Uo. 1849:1854., 2953. pü. sz. 44 KLÖM XV. 65—68. Közölte vele majdnem végleges miniszteri névsorát, s így kérlelte a poszt elvállalására: „Kérlek, Isten és a haza nevére, ne tagadd meg tőlem a minisztériumba belépésedet." 45 Kovács 275—276. szerint Kossuth Kovács miniszterségével kapcsolatban ezt mondta volna Szemerének Csányról: „.. .annyi szolgálatokat tett mint drávai és erdélyi főbiztos, hogy őt mellőznöm nem lehete, remélem, lesz annyi belátása, hogy megérti ezt s nem fogadja el a neki felajánlott miniszteri tárcát." Vukovics 491—492. is megemlékezett arról, hogy egyes, köztudottan baloldali, ül. békepárti személyeket nem kívántak a kormányban alkalmazni. 46 Kormányzó, Elnöki 1849:6911. k. eln. sz. máj. 10. Kolozsvár. 47 Kovács 275. 48 Uo. 276.