F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.

unitárius és a zsidó [!] vallások ügyeivel foglalkozott volna), valamint esetleg egy horvát miniszter.

14 A horvátokkal való megegyezés céljára készült törvényjavaslat — szerzője Deák Ferenc—az államigazgatás terén is számos engedményt tett volna a horvátoknak. A minisztertanács augusztus 27-i ülésén elfogadott törvényjavaslat szerint sok változás történt volna az áprilisi törvényekben rögzített magyar minisztériumi szervezetben. Eszerint a bán lett volna a horvát katonai ügyek fő irányítója a magyar hadügyminiszter fennhatósága alatt. A magyar hadügyminisztériumban, a külügyek terén, a pénzügyi és a kereskedelmi minisztériumokban külön horvát államtitkárok és minisztériumi osztályok biztosították volna a horvát nemzeti sajátosságoknak és igényeknek megfelelő legfelsőbb adminisztrációt. Az igazgatás egyéb ágaira nézve külön horvát minisztert neveztek volna ki, s számára a zágrábi székhelyet sem tartották elképzelhetetlennek a magyar miniszterek. A magyar minisztérium nem is ragaszkodott volna a horvát miniszter fölötti ellenőrzés jogához, hanem elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a hadügy, külügy és pénzügy „volnának a fentebbiek szerint a magyar minisztérium alá tartozók". A magyar kormány — mint látjuk — ugyanazoknak az elsődleges jelentőségű államigazgatási területeknek a közös kezeléséhez, illetve felügyeletéhez ragaszkodott, mint Magyarország vonatkozásában Ausztria. Egy igen lényeges különbség azonban volt, és ez a magyar kormány javára írandó: arra az esetre, ha a horvátok egészen önállósulni akarnának — fejtette ki a magyar javaslat —, a magyar minisztertanács olyan határozathoz tartja magát, amely szerint ez elé nem gördítenek akadályt, feltéve, hogy Fiume és a magyar tengerpart magyar terület marad, s ott szabadon közlekedhetnek és kereskedhetnek a magyar polgárok.

15 Mint ismeretes, a bécsi udvar megakadályozta a magyarok és a horvátok egyezkedését, mert ez esetben nem tudta volna a horvátokat saját céljai érdekében felhasználni a magyarok ellen.

16 A kinevezett miniszterek letették a hivatali esküt, de nem egyszerre. Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Eötvös, Esterházy Pál, Kossuth és Széchenyi április 11-én Pozsonyban esküdött reggel 9-kor — a törvények ünnepélyes szentesítése előtt — a gr. Viczay-féle házban. A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányban való működésük miatt Pesten, a nádor előtt, a budai királyi palotában került sor Klauzál, Szemere eskütételére április 20-án. Ennél az eskütételnél valamennyi miniszter jelen volt, kivéve Esterházyt. Az Olaszországból hazarendelt ezredes, Mészáros Lázár ugyancsak a palotában esküdött a nádor előtt május 23-án, a miniszterelnök jelenlétében. Az eskü szövege a következő volt: „ÉN NN esküszöm az élő Istenre, s a t. hűséget a királynak és alkotmánynak, engedelmességet a törvénynek, esküszöm, hogy az ország kormányzási s ezzel kapcsolatos kötelességeimet a törvények szerint fogom teljesíteni. Isten engem s a t."

17 Az esküben nem 14 Javaslatai a minisztertanácshoz Erdély helyzetének rendezésére. (1848. jún. 27.) KLÖM XII. 315— 316. ,s Beér—Csizmadia 681—684., 59—61. 16 Erről bőven szól Károlyi 1932. I. 369—400. 17 István nádor Ita, Miniszteri 1848:876. sz.