F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.

kabinetkombináció terjedt el. Március 17-én plakát jelent meg a pesti utcákon ezzel a címmel: Kit kíván felelős miniszternek a nemzet? A felsorolt nevek: Batthyány Lajos — külügy, Deák Ferenc — belügy, Kossuth — kereskedelem és közlekedés, Pulszky — pénzügy, Szentkirályi Móric — vallásügy, Szemere Bertalan — nevelés, Perényi Zsigmond — igazságügy, Nyáry Pál — rendőrség, Teleki László — hadügy, Eötvös József— pecsétőr.

4 A Pesti Divatlap március 19-i kombinációja hasonló volt: Deák bel „közügyér" lesz, nevelési miniszter Szemere és rendőrminiszter Nyáry Pál.

5 Kossuth visszaemlékezése szerint Batthyány Lajos az általa kiszemelteket tanácskozásra gyűjtötte össze, hogy ott nyíltan beszéljék meg, döntsék el az egyes tárcák birtokosainak személyét.

6 Kossuth rossz érzéssel emlékezik arra, hogy kényelmetlen volt — vagy éppen lehetetlen — kifogásokat emelni az éppen jelenlevők egyikével-másikával szemben. A külügyi tárcára

7 a miniszterelnök Telekit, Perényit, Esterházyt kandidálta; a nevelésire Szentkirályit és Eötvöst. A „külügyérjelöltek" közül Esterházy maradt meg, Eötvössel szemben viszont Szentkirályi szerénykedve visszavonult. Kossuth a maga előadása szerint nem kívánt tárcát vállalni. Visszaemlékezéseiben Horváth Mihály állítását igyekezett cáfolni, aki szerint ő a belügyminiszterségre törekedett. Kossuth szerint az említett tanácskozás alkalmával ő annak volt ellene, hogy Szemere legyen a belügyminiszter, mivel Nyáry Pált hosszú közigazgatási múltja miatt erre a posztra alkalmasabbnak ítélte. Ezt viszont nem fejthette ki nyíltan, hanem csak Batthyányval ejtett erről szót. Nyáry népszerű volt a baloldaliak körében, s folytak is vele tárgyalások a minisztérium részéről. Ő azonban nem volt hajlandó egy minisztériumban dolgozni Szemerével sem miniszterként, sem akármilyen beosztottként. Ez a személyes ellentét a későbbiek folyamán is több szervezési kombinációt futtatott zátonyra.

8 4 Janotyckh 1851a I. 6. sz. 5 PD, 1848. márc. 19. Később az államtitkárok személyét találgatták. A PD, 1848. ápr. 22-i száma szerint a „miniszteri segédek" lesznek: Hajnik Pál a pénzügynél, Házmán Ferenc a belügynél, Kovács Lajos a közlekedési tárcánál. Egyik sem vitte tovább osztályigazgatóságnál. 6 Kossuth 1880—1882. II. 269—271. Kúthy Lajos, Batthyány személyi titkára szerint a minisztérium pozsonyi szervezése idején 40—90 fő is egybegyűlt titkos konferenciákra a miniszterelnöknél. Magyarázata 1848. márc. 16.—máj. 1. közötti költségeinek számadásához, amelynek kifizetését csak 1849 januárjában kérte. 1848 emiitett napjaiban ugyan már ideiglenes miniszterelnöki irodaigazgató volt, de a költségeket csak máj. 1-től térítette meg a Pénzügyminisztérium. Pm, Pénztári 1849:240., 401. pü. sz. 7 Nem használták a „király személye körüli miniszter" elnevezést. 8 A Márczius Tizenötödike 1848. márc. 25-i száma Nyáryt mint a „belügyi osztály chefje" emlegette. Ez itt valószínűleg osztályigazgatót jelent. Vö. Batthyány levele Klauzálhoz (márc. 23.) a MOIB megalakulása ügyében: Széchenyi család lia, Széchenyi I. gyűjtemény 12. cs., másolat. Pulszky erről Kossuthhoz: „Amitől féltem, megtörtént; Nyáry Pál, kivel mindjárt sokat szóltunk, Sz. .e kinevezését szerencsétlennek tartja, s vele egy minisztériumban szolgálni nem akar, s már tegnap s mai nyilatkozataiban világosan a radicalpárt élire állott... A bajok itt napról napra nőnek, itt érzik, hogy forradalomban élünk. Rekesszétek be az országgyűlést mielőbb s jöjjetek le..." Kossuth iratai időrendben I. 399. sz. 1848. márc. 26. Nyáry ápr. 3-án fejtette ki Kossuthnak a minisztériumtól való távolmaradásának okát. Waldapfel 1950—1965. I. 80. sz. 178.