F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kerültek azok a kegyúri tárgyak is, amelyeket addig a magyar kamara földesúrként intézett a kamarai birtokokon. Erről külön rendelet nem készült. A volt kamarai birtokokon levő templomok, paplakok és iskolák ügyei ide és nem a pénzügyhöz kerültek. 13 Arról sem született írásbeli megegyezés, hogy ki viseli az e téren felmerült költségeket, de — tekintettel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szűkös pénzbeli forrásaira — a számlákat csakis az állampénztár fedezhette. A görög katolikusok maguknak külön minisztériumi osztályt kívántak volna, hogy ügyeik intézésére nagyobb figyelmet fordíthasson a minisztérium. Úgy ítélték meg, hogy a római katolikusokkal közös osztályban mindenképpen mellékes szerepet játszanak. A kérdésnek nagyobb a jelentősége „egyszerű" felekezeti vitánál, ha figyelembe vesszük: a görög katolikusok zöme nem magyar nemzetiségű volt. Több püspökség, az eperjesi, a nagyváradi, a munkácsi fordult 1848-ban és 1849-ben a minisztériumhoz a külön görög katolikus osztály kívánságával. A miniszterek ugyan nem zárkóztak el megfelelő számú görög katolikus vallású egyén minisztériumi alkalmazásától, de egy külön osztály szervezését nem akarták. Horváth Mihály pl. azzal tért ki, hogy a római és a görög katolikusok „hitben tökéletesen egyek", s ezért sincs szükség elválasztott szervezeti egységre. Nem is a hit, hanem az egyház és a hívők helyzetére való tekintettel kérték volna a külön osztályt a püspökségek! 14 Érdemes ide iktatnunk egy protestáns minisztériumi főhivatalnoknak, Szász Károlynak a fentiekről vallott véleményét. Miután Dragos János is szót emelt a görög katolikus román ajkúak nagyobb számú minisztériumi alkalmazása (ez esetben tehát nem is külön osztályról van szó) mellett, az államtitkár a kormányzót úgy tájékoztatta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felfogásáról, hogy noha népfaj vagy vallási alapon senkit sem lehet kizárni a hivatalviselésből, „ezen fajoknak és felekezeteknek a hivatalviselésben valamely számszerinti osztozásra követeléseket engedni sem jogosnak, sem tanácsosnak nem" tartja. 15 Csupán egy görög katolikus fogalmazóról tudunk (id. Nyisztor György) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egész 1848—1849-es korszakából. 16 A fenti példákból is kitetszik, hogy e minisztérium tisztviselőinek felekezeti hovatartozása több volt egyszerű személyzeti problémánál. Talán a fegyveres harc 13 Kezdetben Eötvös az ilyen neki átküldött ügyeket visszaküldte a Pénzügyminisztériumhoz, de az álladalmi javak osztályának vezetője a következőket hozta fel ez ellen: „.. .miután a jobbágyfelszabadítás megszüntette a földesúr és a jobbágy közötti köteléket, a földesúr — ez esetben az állam — nem tartozik volt alattvalói lelki egészségéről sem gondoskodni, hanem ez ezentúl a nevelésügy feladata lészen.. ." Ilkey Sándor beadványa, 1848. jún. 24.: Pm, Elnöki 1848:1417. sz. 14 A VKM a nagyváradi gör. kat. püspöknek, 1849. máj. 31.: VKM Debreceni iratok 1849:886. m. sz. Erre vonatkozóan lásd még a munkácsi püspök a VKM-nak, 1848. máj. 9.: VKM Elnöki 1848:25. sz.; Hajdú 53.; a VKM a nagyváradi gör. kat. püspöknek, 1849. máj. 13.: VKM Debreceni iratok 1849:668. m. sz. Ebben a VKM megköszönte az alkalmazandó román ajkúak felterjesztett listáját. 15 VKM Debreceni iratok 1849:570. m. sz. máj. 2. 16 Lásd: Hajdú 52.
