F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
előtérbe kerülése az oka annak, hogy az egyházi és politikai csoportok nem mélyítették el e téren az ellentéteket. A katolikus osztály alkalmazottai között tehát zömmel római katolikus vallásúak voltak: Korizmics Antal osztályigazgató, Lenhossék György, Vértessy Károly fogalmazók, 1 segédfogalmazó és 1 gyakornok. Id. Nyisztor József fogalmazó volt az egyedüli görög katolikus. A két üres tanácsosi hely egyikét decemberben a szintén római katolikus vallású Markovics Lászlóval töltötték be. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium működésének kezdetekor rögtön megindult a papság és a tanítók helyzetének felmérése, mivel a törvény (XX. tc. 3. §) értelmében eltartásuk költségeit a dézsma megszűnése után az állam vette át. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat nemcsak az összeírás adminisztratív feladatai jelentették, hanem mindazok a tárgyalások is (gyűléseken, zsinatokon), melyeket a minisztérium az állam képviseletében az egyházakkal folytatott. Le kellett küzdeni az egyházak ellenállását az „államosított" oktatással szemben, és megoldani azt a nehéz anyagi helyzetet, amibe az alsópapság jutott. A nép, amely eddig hozzájárult az alsópapság és a tanítók tartásához, a törvénynek a jövőre szóló intézkedését azonnal érvényesítette, azaz, mielőtt az államnak egyáltalán módja lett volna felmérni, hogy mennyibe kerül majd a papok és a tanítók eltartása, már a gyakorlati megvalósítás feladatai is tornyosultak előtte. A nép ugyanis beszüntette az ellátást, s ezáltal az alsópapság és a tanítók a teljes létbizonytalansággal küszködtek. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium e kétségbeejtő helyzetben egyfelől sürgette az összeírási ívek kitöltését és beküldését, másfelől kérte a lakosságot, hogy még ne vonja meg a támogatást az említettektől. 17 A katolikus egyházi osztály év végén is még csak a beérkezett összeírási táblázatok feldolgozásával bíbelődött. 18 A kormány időről időre segélyt juttatott a megszorult plébániáknak, tanítóknak, majd az OHB december 21-én általános érvényű rendeletet hozott az alsópapság fizetésének pótlásáról. 19 A második minisztérium első intézkedései közé tartozott, hogy kérje a lakosságot: a lelkészek és tanítók fizetésének meghatározásáig adják meg az eltartási járandóságokat. 20 Az egyházakkal — eltérő okokból — a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nehezen boldogult. A római katolikus a korábbi hegemóniáját féltette, noha érzékelnie kellett, hogy államvallás jellege megszűnt; a protestánsok, amelyek a korábbi századok során a mellőztetés ellenében erős autonómiát fejlesztettek ki, igyekeztek az állam beavatkozását elhárítani; a többi egyháznál pedig igen nagy szerepe volt nemzetiségi szempontoknak is. A Vallás- és Közoktatásügyi 17 Közlöny, 1848. szept. 10. 18 VKM Elnöki 1848:787. m. sz., 1/674. át-i szám, dec. 5. E*az összefoglaló félig kész munka azonban nem, csak egyes táblák maradtak fenn az ügyosztályi anyagban. Hajdú 16. Hajdú ismert ilyen táblákat, de az összesítő kimutatásról nem tesz említést. A munka megkezdését pedig az is bizonyítja, hogy nem a számvevőségen maradtak (és pusztultak) e táblák, amely összegyűjtötte őket, hanem az osztályokon. 19 Segítették pl. a megszorult szepesi plébániákat, amint ez Hajdúnál részletesen szerepel. OHBrendelet: Közlöny, 1848. dec. 22. 20 Közlöny, 1849. máj. 19.
