F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
XIII. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM 1 1. A MINISZTÉRIUM HATÁSKÖRE A vallási és oktatási kérdésekkel foglalkozó minisztérium sokrétű és igen problematikus területet kapott. Nemcsak vallási kérdésekre gondolunk, hanem arra is, hogy báró Eötvös József személyében olyan politikus került a tárca élére, aki gyökeres reformokat akart véghezvinni az iskolarendszerben, ezért mindenképpen konfliktusba kellett keverednie a különféle egyházakkal, amelyek az oktatást kézben tartották. 2 A korszakalkotó reformtörekvések mellett, amelyek meghonosítása Eötvösnek csak második minisztersége (1867—1871) idején sikerült, ezt a minisztériumot terhelte a közalapítványi jószágok minden gazdasági és jogi problémája is. A külön gazdasági szervezet igazgatásához szakértői kéz kellett. Az 1848:111. tc. nem intézkedett külön a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatásköréről, de a 7. § ezt a tárcát is érintette. Az érsekek, püspökök, prépostok és apátok kinevezésről ügy szólt, hogy az — mint felségjog — az uralkodót illeti, az ellenjegyzést pedig az illetékes miniszter eszközli. A főpapi kinevezések, eskü kivétele 1848-ig a magyar kancellária feladata volt, ezért a feladat elvégzése nemcsak a törvényi előírás, hanem az előzmények miatt is kérdésessé vált a magyar Külügyminisztérium és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium között. Esterházy olyan ügyekért igyekezett elsősorban felelősséget vállalni, amelyet ő intézett el, s az ellenjegyzést a szakminiszterre hárította. Ennélfogva nem volt akadálya annak, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium készítse el a szóban forgó adományleveleket. A külminiszter ügyelt a tartalom változatlanul maradására, a királyi aláírás megszerzésére, és a főpapok esketését is elvégeztette egyik osztályával. A felelősség az ellenjegyzés révén a vallásügyi miniszteré volt. 3 1 Eötvös József első minisztériumáról lásd: Hajdú. A könyv ugyan nem foglalkozik az Eötvös lemondása utáni időkkel, a VKM forradalom és szabadságharc alatti tevékenységét mégis bemutatja, ugyanis Eötvös lemondása után nem sok lehetősége volt a VKM-nek reformok foganatosítására. Hajdú nemcsak a terveket és az oktatáspolitikai tevékenységet ábrázolta, hanem külön fejezetben tárgyalta a minisztérium megszervezését, személyzetét is. Munkáját elsősorban mégis oktatástörténeti munkák készitése során lehet felhasználni. Egyes részeket elemzőén, másokat csak az adatok puszta felsorolásával írt meg. 2 Jósika úgy emlékezett Eötvös miniszterré választására, mint amit Batthyány Lajoshoz fűződő személyes barátságának, valamint Batthyánynak Eötvös tehetsége iránt érzett tiszteletének köszönhetett. Lásd: Jósika 1851 I. 110. 3 Vö. a VII. fejezetben mondottakkal, valamint: Eötvös Esterházynak, 1848. júl. 30.: Király személye kör. mm, Általános 1848:2170. sz. A katolikus egyházi osztály 25. és 26. kútfője vonatkozik erre a
