F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

niszteri tárcát Damjanichnak is felajánlotta, de végül Aulich Lajos tábornokot bízták meg vele 1849. július 14-én.

231 Személyére nem különösebb ok miatt esett a választás; hozzá hasonló derék katona több is volt a hadseregben. A fontos az volt, hogy valaki betöltse a miniszteri tárcát.

232 Aulich működésével bevégződik az 1849es hadügyminisztérium tevékenysége is. Működése alig tartott egy hónapig, s az utolsó napokat amúgy sem lehet teljes érvényű adminisztrációként tekinteni. Hogy Gelich találó szavaival éljünk, Aulich „a legjobb akarat mellett sem volt többé abban a helyzetben, hogy ismét rendet csináljon a hadügyminisztériumban, vagy még valami figyelemre méltót tegyen".

233 Mészáros ideiglenes helyettesítése idején a hadügyminisztérium személyzete még nem változott nagymértékben; ez május közepén indult meg. Görgei helyettesei megindították a létszámnövelést, a személyzet és a szervezeti kérdések felülvizsgálatát. A kimutatások alapján elsősorban a polgári alkalmazottakról kapunk adatokat. Debrecenből Pestre a korábbi 60-70 fő helyett 116 polgári alkalmazott utazott. A növekedés elsősorban a májusban kinevezett számvevőségi és irodai személyekkel magyarázható. Május 31-én többeket neveztek ki az irattárba,

234 május 22-én (16-i hatállyal) pedig három főszámvevőt a számvevőségi osztályhoz: Heller Alajos volt számvevőt, Hőberth Gyula volt segéd fogalmazót és Opody Alajos volt közlekedési minisztériumi számvevőségi könyvvivőt.

235 A május elején a csak nevében és az egyes osztályokhoz beosztott számvevők tevékenységében létező számvevői osztály júniusra 10 főt számlált. A polgári-gazdászati osztály keretébe is több bíráló számtiszt és számtiszt került, elsősorban a ruházati szakhoz.

236 Látszatra még az is növelte a létszámot, hogy az igazságügyi osztály keretében tüntették fel és látták el a katonai felsőbíróságok, elsősorban a legfőbb katonai törvényszék tagjait. Nemcsak polgári, hanem katonai személyek is szerepelnek a névsorban, például Kalmár György feltörvényszéki elnök. Jelölték az igazságügyi osztályt még „katonai feltörvényszéki osztályként", illetve ennek ellentétjeként: „az igazságügyi osztállyal összekapcsolt katonai legfelsőbb törvényszékként", pedig az ilyen jellegű szoros kapcsolatot a minisztérium és a 231 KLÖM XV. 702—703. Aulich megbízása: Kormányzó, Elnöki 1849:9320. k. eln. sz.; KLÖM XV. 728.; Közlöny, 1849. júl. 17. 232 Aulich életéről részletesen ír: Gelich II. 322—323. Vukovics meleg szavakkal jellemzi abból az időből való emlékekkel, amikor a kormány Pesten tartózkodott: „... jeles katonai tulajdonai mellett erényes polgár volt... a hadseregben nem volt irigye, nem volt ellensége. . . Damjanich azt szokta róla mondani, hogy ő neki van tábornokaink között legtöbb katonai gyakorlata és tudománya". Vukovics 525—526. A hadbíróság előtt Aulich e szavakkal védekezett csupán: „Der König befahl mir als Soldaten auf die 1848er Constitution zu schwören — ich schwor. Der König hielt seinen Schwur nicht, ich habe den meinen gehalten." Szemere 1853. III. 91. 233 Gelich III. 699. 234 Pm, Pénztári 1849:7567. pü. sz. 23s Uo. 1849:6573. pü. sz. 236 1848\49A Mm, Vegyes Hm, 1849. jún.; Pm, Pénztári 1849:9175. pü. sz. A kimutatás a számvevőségi egyéneket külön szervezeti egységben szerepelteti.