F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

nekem felelős, s miután annak tudta nélkül semmi, a hadügyet érdeklő intézkedések nem tétethetnek; (így a parancsnokok bármiféle jelentéseiket és előterjesztéseiket) ne hozzám, a hadügyminisztérium mellőzésével, hanem egyenesen a hadügyminisztériumnak küldjék be."

225 Ezután a századosoktól lefelé történő kinevezések csakis a hadügyminisztériumot illették mind Magyarország, mind a Királyhágón túli részek — s minden egyéb — területén. Az őrnagytól felfelé számítandó rangbéli kinevezések a kormányzót illették a hadügyminisztériumi előterjesztés alapján. Egyéb ide vonatkozó utasítások mellett bekérték a hadtestrészektől a tisztikari kimutatásokat az előléptetések rendetlenségéből eredő zavarok kiegyenlítése végett. Hasonlóan szigorú rendelkezést fogalmaztak a katonai számvevők „botrányos visszaéléseinek" megfékezésére. Kossuth a Görgeivel meglevő súrlódások ellenére igyekezett megtartani hadügyi befolyását; erről tanúskodnak a megmaradt kormányzói iratok is. Új lendületet kaptak Kossuth ilyen törekvései Görgei lemondása után, Aulich hadügyminisztersége idején.

226 Görgei két fontos pozíciójában egyiknek sem tudott teljesen megfelelni, illetve inkább a fővezéri poszton kívánt intézkedni. Mindkét funkciójánál fogva ellentétei voltak Kossuthtal; a miniszterek kettejük között ingadoztak. Végül is hadműveleti tervek miatt a feszültség olyan mértéket öltött, hogy Görgeit felszólították a fővezéri poszt letételére. Helyette július 1-én éppen az általa olyannyira lenézett Mészáros altábornagyot bízták meg a vezérlettel.

227 A fővezéri poszt letétele után a kormány és Kossuth utasította Görgeit, hogy vegye át ténylegesen a miniszteri ügykört,

228 ő azonban a miniszteri posztról is lemondott. A július 5-i minisztertanács a lemondást elfogadta. Görgei indokai között július 2-i (ácsi csata) sebesülése és az általa viselt két posztból adódó nehézségek szerepeltek, amit a minisztertanács akceptált. Kimondta, hogy a tárca betöltéséig a kormányzó intézkedik hadi tárgyakban, a külügyminiszter Batthyány Kázmér ellenjegyzése mellett.

229 A miniszterek a fennmaradt visszaemlékezésekben úgy értékelik ezt a szituációt, miszerint Kossuth azt szerette volna, ha a minisztertanács őt bízza meg a fővezérlettel; ez azonban nem állt szándékukban.

230 Kossuth az üres hadügymi225 Közlöny, 1849. jún. 8. 226 Még Vukovics is nemtetszéssel állapította meg visszaemlékezéseiben, hogy Szegedre haladtukban feltűnő volt Kossuth beavatkozása oly apró ügyekbe is, amelyek a hadügyminisztérium feladatait alkották. Vukovics 527. 227 Mészárost nem sokkal azelőtt bízták meg a katonai nevelőintézetek főfelügyelői tisztével, tekintettel ez iránti nagy érdeklődésére: Kormányzó, Elnöki 1849:8043. k. eln. sz.; KLÖM XV. 509—510. Mészáros megbízása, 1849. júl. 1.: KLÖM XV. 633—635.; júl. 4.: Uo. 658—659. Saját előadásában „összevontan" ábrázolja az eseményeket: Mészáros Lázár II. 278—280. Lásd még: Görgey II. 164. 228 1849. júl. 3.: KLÖM XV. 653. 229 Kb. két hónapra volt szüksége Görgeinek ahhoz, hogy „belássa" a két pozíció összeférhetetlenségét. A minisztertanács határozata folytán Kossuth mellé rendelték katonai tanácsadóként Bayer vezérkari ezredest. Ő Görgei hadműveleti irodájának vezetőjeként leplezetlenül izgatott Kossuth ellen. Görgeitől akarták e felredeléssel elszigetelni, de nem sikerült, mert Bayer a seregnél maradt. KLÖM XV. 660—661. 230 Vö. Mészáros Lázár II. 279.; Duschek-per fol. 226—227.; Vukovics 520.