F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

törvényszöveg, s még inkább a gyakorlat eredménye volt. A küldöttség — az emlékirat szerint — eltért a felirattól oly módon, hogy a független minisztérium iránti kívánalmát kiterjesztette a kereskedelem, a közmunka, a had- és pénzügy tárcáira is. Az március 15-én még egyáltalán nem volt világos a magyar küldöttség előtt sem, hogyan kívánja meghatározni a minisztérium hatáskörét, illetékességét. Az emlékirat szövege egyébként arra enged következtetni, hogy az osztrák minisztérium a minisztériumot és az osztrák alkotmányt életre hívó március 15-i uralkodói határozatnak a magyar viszonyokra is kiható érvényt tulajdonít a pragmatica sanctio és az időbeli előny jogán. Azt Bécs mintegy elvárta volna, hogy a magyar országgyűlés ehhez igazodjék követeléseiben, azaz továbbra is maradjon meg a bécsi központi kormányzat elsődlegessége; Magyarország továbbra is a többihez hasonló helyzetű része legyen a birodalomnak. Az osztrák minisztérium szándékoltan merev jogi és történeti szemlélettel úgy vélte, hogy mivel az osztrák minisztérium első intézkedései idején a magyar minisztérium de facto még nem volt hivatalban, s intézkedései csak az április 11-i szentesítés után érvényesek, addig az osztrák minisztérium minden intézkedése vonatkozik Magyarországra is, mégpedig elsősorban a XVIII. század eleji törvény, a pragmatica sanctio passzusai alapján.

S4 A rendek teljes elragadtatással üdvözölték március 18-i nyilatkozatukban az uralkodó rendeletét a minisztériumról és a miniszterelnök személyéről. Kijelölték következő feladataikat. Hangsúlyozták a felelős kormány alapfeltétel-jellegét, szoros összefüggését a népképviseleti törvény végrehajtásával: „Egy szabad alkotmányos országban, úgy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalomnak szoros összhangzásban kell lennie. Mindkettőt csak oly egyének gyakorolhatják sikerrel, kik a nemzet többsége akaratának kifolyásai."

55 A halaszthatatlan feladatok között első helyen szerepelt az új kormányzó rendszer törvényének megszerkesztése és a minisztérium szervezése; ezt kellett kövesse a népképviseleti alapon álló országgyűlés, a közös teherviselés, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti megszüntetése, a nemzetőrség felállítása, a sajtószabadság esküdtszéki intézményü biztosítása követeléseinek formába öntése.

56 A törvénycikkek mintájára és szövegezésére vonatkozóan röviden annyit állapíthatunk meg, hogy elsősorban a belga alkotmány volt a példakép a törvény szerkesztése szempontjából. A szövegezés munkáját nem lehet egy személyhez kapcsolni. Ebben többen vettek részt: a minisztériumról szóló III. törvénycikk szövegezésében Ghyczy Kálmán, Kossuth, esetleg Szemere Bertalan. A többi törvénycikk formába öntésénél közreműködött Bónis Sámuel és Szentkirályi Móric; a közlekedésit Szalay László készítette. Ghyczy mint nádori ítélőmester sok törvény szövegét fésülte át, ha szövegezésében nem is vett részt.

57 Deák 1843 óta 54 Az emlékirat magyarra fordított szövegét lásd KH, 1848. szept. 16—17. A felelős minisztériumi törvénycikk születéséről márc. 16-tól Károlyi 1932. I. 602—617. is tartalmaz adatokat. 55 Irományok 56. sz. 56 Uo. 57 Erre vonatkozóan lásd Károlyi /936. 56—57., valamint Nagy Miklós.