F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IX. Pénzügyminisztérium
a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni." (6. §) Ez a paragrafus elég kimerítően határozza meg az önálló magyar pénzügyi igazgatást, hiszen nemcsak a kamarához eddig tartozottakat említi, hanem — a bányászatot külön is kiemelve — mindazokat az ügyeket és ügyfázisokat is, amelyek eddig a bécsi osztrák udvari kamara által nyertek elintézést. Nem tesz ugyan említést az eddig ott kezelt ügyek vagy az ott befejezett tárgyak átadásának, elszámolásának módjáról, de a szöveg nem hagy kétséget az iránt, hogy a magyar pénzügyek intézése ezentúl egyedül az uralkodóra és magyar végrehajtó szervére, a minisztériumra tartozik. A törvény gyakorlati megvalósítása számos — belföldi és az udvarból kiinduló — nehézségbe ütközött. Azon az alapvető politikai törekvésen kívül, amelynek értelmében Ausztria az áprilisi törvények ellenére sem akarta kiengedni kezéből a magyar pénzügyeket, az önálló magyar pénzügyi szervezetet roppant nehézségek elé állította az a történeti előzmény, hogy eddig a magyar kamara sok tekintetben függött a bécsitől, sőt, voltak teljes mértékben a bécsi kamarai szervek irányítása alatt álló kincstári gazdálkodási ágak, mint például a bányászat. Ez utóbbi a bányák szakmai és gazdasági irányítását jelentette; közigazgatási és jogi szempontból a magyar kamara gyakorolta a felügyeleti jogot. 13 A bécsi központ a magyar kamarai szervezet irányításában „majdnem kizárólagos befolyással" rendelkezett, és azon — az ügyvitel meggyorsítása érdekében tett — kisebb-nagyobb hatáskörbővítések, amelyek különösen 1800 után következtek be, nem változtattak e tényen. 14 Az osztrák félnek 1848-ban elhatározott szándéka volt, hogy — a törvény rendelkezésétől eltérően — a régi sínen tartja a pénzügyek intézését. Ezt bizonyítja a kamara kormányszékének jóval a szentesítés megtörténte után adott utasítás a fenti törvény betartásáról, valamint az augusztusi emlékirat, amely felfedi a bécsi kormánykörök kezdettől fogva erről vallott igazi elképzeléseit. A pragmatica sanctio ürügyén az osztrák minisztérium számon kérte a magyaron az önálló „fináncügyvitelt". 15 Bécs is jól tudta, melyek az alkotmányos, felelős kormányzás ismérvei, csakhogy ennek gyakorlati érvényesítése egyben az önálló adminisztrációval rendelkező Magyarország elismerését jelentette volna. Számos támadás érte az új pénzügyminisztert intézkedéseiben való „túlkapásaiért", holott Kossuth mást sem tett, mint a törvény szavainak megfelelően önálló magyar pénzügyigazgatást igyekezett létrehozni és működtetni. A magyar kamara — hasonlóan a helytartótanácshoz — megszűnéséig tovább dolgozott, végrehajtva a bécsi utasítások mellett hamarosan az új minisztériumét 13 A bányajövedelmek kezeléséről: Sashegyi 1971. 271—296.; Nagy István 299—300. 14 E hatáskörbővítések részletes felsorolása mutatja, hogy csak periférikus és nem döntő jelentőségű ügyekben adott önálló intézkedési jogot az udvar a magyar kamarának. Nagy István 301—304. 15 A bécsi minisztérium emlékirata. KH, 1848.szept. 16—17. „A pragmatica sanctio... Alegfelsőbb kormányzás egysége, az összes fináncügyvitel, a sereg kezelése és vezetése volt a monarchia osztatlanságáról szóló alaptörvény szükséges kifolyása..." A nádorról szóló 2. § mellett a baj második forrásának tartja azt, hogy a törvény nem ad felvilágosítást, vajon a magyar hadügyminiszter és pénzügyminiszter az egész kezelési ágról rendelkezik-e vagy csak a kizárólag Magyarországot illetőkről.
