F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

4. ÜGYVITEL, HIVATALI ELHELYEZKEDÉS * A Belügyminisztérium hivatali gépezetének beindulása 1848. április végére— május elejére tehető. Az írnoki személyzet április 20-a körüli kinevezése lehetővé tette, hogy az előadók dolgozni tudjanak. Újabb kinevezések történtek június elején is.

167 A rendelkezésre álló ügyviteli utasítások nagy része 1848. május—júniusból származik.

168 Május 2-án a miniszter utasította az irodaigazgatót, Jakab István közigazgatási osztálybeli tanácsost, hogy a belügyet illető postát minden más minisztérium előtt, korán szerezzék meg. Ugyancsak május 2-án intézkedett a hivatali jelenlétről: amíg a helytartótanácstól átvett és a kurrens ügyeket naprakész állapotba nem hozták, mindenkinek naponta (!) be kellett járni. Ha nem voltak teendőik egy-egy osztályban, ügyeletet kellett tartani. Nem valószínű, hogy ilyen eset előfordult volna, mert munka mindig bőségesen akadt. A segédhivatalok reggel 7-től este 10ig is dolgoztak.

169 Naponta délelőtt 10 órakor együttes ülést tartottak a miniszter, az államtitkárok, valamint az osztályok rangosabb tisztviselői, tanácsosok, titkárok. Mivel Szemere számos egyéb politikusi teendője mellett nem lehetett jelen ezeken az üléseken, pár nappal később, május 9-én olyan átfogó jellegű utasítást adott ki, amelyben kénytelen volt feladni a napi tanácskozások elvét, s távollétének ellensúlyozására növelte az államtitkárok és a magasabb tisztviselők felelősségét. (Az utasítás egyébként nem volt végleges, csak ideiglenes jellegű.) „Az ügykezelés ideiglenes rendszere" szerint az államtitkár vagy a miniszter bontotta, osztályozta a postát, s adta le az „irattárba" iktatás céljából. Onnan az osztályozás szerint szétküldték az osztályokhoz, ahol az igazgatók a referenciáknak megfelelően szétosztották az előadók között. A referenciákat az osztály javaslata alapján a miniszter határozta meg. A gyakorlatban az utasítás intézkedései módosulva érvényesültek. A beadványokat az államtitkárok bontották, mert Szemerének az elvi irányításon kívül erre sem maradt ideje. Nem az irattárban, hanem két irodában: az elnökiben és a miniszteriben iktattak; ide küldte le az államtitkár az osztályok szerint csoportosított anyagot. A miniszteri irodában az egész minisztérium — helyesebben az osztályok — iratait iktatták; ez volt a tulajdonképpeni minisztériumi iktatói hivatal. Az elnöki iratokon nem is szerepel általános belügyi szám, ellentétben az osztályokéival, amelyeken egy általános és egy osztályiktatói szám található. Az iratok osztályozása sok esetben nem volt helyes, amit az osztályok megfelelően el nem különített hatásköre ismeretében nem is csodálhatunk. Elég, ha például az országlati és a közigazgatási osztály ölelkező témájú kútfőit vesszük példának. Az ügyviteli utasítás további részében szó van naponként tartandó minisztériumi tanácsülésekről, ahol a fontosabb. tárgyakat a miniszter jelenlétében latolgatták. 167 OSzK Jakab fol. 6. 168 Sajnálatos módon ezek az ügyviteli utasítások elsősorban a minisztériumok közös vegyes anyagában és nem a belügyi anyagban találhatók. 160 1849/49-i Mm, Vegyes Bm, máj. 2.; Bm, Elnöki 1848:429. eln. sz. 17 F. Kiss Erzsébet 257