F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

Debrecenben újrakezdő Belügyminisztérium létszámát csökkentette az is, hogy a statisztikai hivatal teljesen széthullott, az országos levéltár Pesten maradt — Kovachich levéltárnok majd a császáriakkal együtt távozik Pestről 1849. áprilisban —, a rendőri osztály pedig az OHB-nak közvetlenül alárendelve, a minisztériumtól külön működött. A 8-9 fős fordítói iroda három személyre csökkent február— május között: a horvát (Ferenczy), a román (Sorbán) és az angol fordítóra (Freyreich). Katonának csak hárman-négyen mentek, néhányan pedig ténylegesen — és nemcsak kifogásként, mint ez idő tájt annyian — betegek voltak.

68 Többen azt a fáradságot sem vették, hogy valamilyen indokot hozzanak fel távolmaradásukra, hanem egyszerűen „kivártak", s megjelentek áprilisban, a helyzet kibontakozása idején. 1849 elején olyan kevés belügyi hivatalnok voltjelen Debrecenben, hogy február közepéig a Belügyminisztérium gyakorlatilag nem létezett. A bizottmányban Nyáry Pál vitte a belügyeket, a minisztériumi szintüeket is. E köztudomású ténynek ellene látszik mondani Ferenczy József fordító esete, akit Nyáry útiköltség ügyében e szavakkal küldött el: „Neki nincsen semmi köze az ország belügyeivel, sem az illető tisztviselőkkel".

69 Február 17-én a Belügyminisztérium hét személlyel kezdte meg a munkát. Zoltán államtitkáron kívül 1 tanácsos, 2 titkár, 1 fogalmazó, 2 segédfogalmazó, 1 írnok és 3 fordító — valójában csak 7 osztálymunkában használható hivatalnokról van szó.

70 Zoltánt is Kossuth rendelete parancsolta a helyére: „... a közigazgatás kerekeinek, amennyiben rajtunk áll, a jelen borongós körülmények közt sem szabad vesztegleni" — írta február 16-i felszólításában.

71 A napidíjak ügyével kapcsolatban történt létszámfelmérés idején, március 3-án a Belügyminisztériumban összesen 13 fő dolgozott; csupán a minimális létszámban dolgozó vallásügyi és a közlekedési minisztériumot előzte meg.

72 A Pénzügyminisztérium a Belügyminisztérium február 16-ig ténylegesen nem dolgozó, de Debrecenben levő alkalmazottainak napidíjait nem akarta kifizetni. Zoltán határozottan tiltakozott ez ellen, mivel a mulasztás nem a tisztviselők hibájából történt: „.. .alkalmazás végett magukat... idejében jelentették — s alkalmazójukat, addig is, míg a Honvédelmi Bizottmánytul a Belügyet illető tárgyak rendszeresen oda áttétettek, helyben bevárni kenteiének voltak... "

73 A Belügyminisztérium, miután az OHB leadott néhány ide vonatkozó ügykört, elkezdte munkáját, de 1849. február—májusban korántsem töltött be rendeltetésének megfelelően fonos szerepet. Csökkent befolyását szemléletesen rajzolta meg Szabó István: „Jellemző, hogy a Belügyminisztérium debreceni lajstromkönyvében 68 Pl. Házmán Ferenc osztályigazgató, igazolása: 1848/49-i ogy-i iratok Lad. XX. 22. Fasc. 2. A. No. 1137/a, 1849. máj. 7. 69 Pm, Pénztári 1849:948. pü. sz. 1849. jan. 24. 70 Bm, Elnöki 1849:8. eln. sz.; Pm, Pénztári 1849:1906. pü. sz.; Zoltán 3 szobát bérelt az egész minisztériumnak febr. 17-én: Pm, Pénztári 1849:1902. pü. sz. 71 OHB 1849:2092. eln. sz. 72 KLÖM XIV. 574.; 1848/49-i ogy-i iratok Lad. XX. 22. Fasc. 2. A. No. 883.1849. márc. 3. Duschek jelentése. Szabó 1948. 121. szerint márciusban is csak heten voltak a Belügyminisztériumban. 73 Bm, Elnöki 1849:8. eln. sz.