F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

[helyesen: iktatókönyvében] február 22-től május 26-ig mindössze 659 tétel szerepel, holott a Honvédelmi Bizottmány iktatókönyvében ez idő alatt körülbelül 5000 tételt találunk. Egyébként a Belügyminisztérium leginkább a tisztviselői fizetések, névmagyarosítások, útlevelek, korcsmajogok, a hivatalos lap, gyógyszermegtérítések, árva- és nyugdíjügyek, letelepedések, csődtömegek stb. kisebb jelentőségű kérdéseivel foglalkozott, de még ilyen ügyekkel is fordultak a Honvédelmi Bizottmányhoz. "

74 Március közepén a Belügyminisztérium még mindig létszámgondokkal küszködött. Zoltán visszakérte Madarászéktól Zeyk Károly tanácsost, mivel március 16-án például hét alkalmazottja volt, és nem volt egy osztályigazgató tanácsosa sem. Zeyket napokon belül visszahelyezték, és mint egyedüli osztályigazgató tanácsos esetenként az államtitkárt is helyettesítette.

75 A Belügyminisztérium következő és egyben utolsó korszaka 1849. május— augusztus között volt. Kossuth első ízben április 16-án kérte Szemerét arra, hogy vállalja el a belügyi tárcát az új kormányban is. Szemere ekkor — még 1848 végétől — felvidéki kormánybiztos volt, ahol nagy eréllyel működött, s ezzel Kossuth elismerését is kivívta. Szemere habozott a válasszal, családi körülmények is akadályozták, ezért Kossuth április 19-én, 22-én és 25-én is sürgette, sőt egy 29-i levélben is ösztökélte a Debrecenbe való utazásra. E levelekben nem esett szó a miniszterelnöki poszt betöltéséről, csupán a belügyminiszteri tárcáról és a rendőrség irányításáról.

76 Szemerének a miniszterelnökséggel kapcsolatban már elsorolt fenntartásai miatt késett a válasza a miniszteri tárcáról is, de május 2-án jelen volt az első minisztertanácsi ülésen, s valószínűleg április 30-án ért Debrecenbe.

77 A minisztertanács határozata szerint a belügyhöz visszakerült a rendőrség, itt intézték ezután a nemzetőrségi és az egészségügyi tárgyakat is. A minisztertanács indokolása így szólt: visszakerül „... a rendőrségi osztály, mely természeténél fogva a közigazgatásnak egyik lényeges ága és eszköze..., valamint az egészségügy is, mint a rendőrségi felügyelethez tartozó tárgy ... a nemzetőrség, mint a polgári szabadság, s a közbátorság biztosítéka s eképpen a belügynek egyik leghatályosabb igazgatási eszköze..." Hogy miért tartották az egészségügyet a rendőrség feladatának, ezt a korabeli nézetek alapján a rendőrségi ügyek tárgyalásakor részletezzük. 1848-ban elmulasztották, most elhatárolták a Belügyminisztérium és a hadügyi hatáskörét a nemzetőrségi tárgyakban: ha a nemzetőröket a megye, város határán túlra vezényelték és az állam fizette a költségeket, a Honvédelmi Minisztérium rendelkezett velük úgy, mint a rendes katonasággal. Az új belügyminiszter első intézkedései május 3-tól kezdődően a Madarászrendőrség feloszlatását és az új rendőrség megszervezését célozták. Ezzel szemben 7

* Szabó 1948. 122. 75 Bm, Debreceni iratok 1849:63. sz. márc. 16.; Közlöny, 1849. ápr. 11. 70 Kossuth Szemerének, 1849. ápr. 16., 19., 22., 25., 29. KLÖM XV. 17., 48., 87., 116—117., 167. 77 Horváth Mihály 1871—1872. II. 548—549. szerint Szemere ápr. végén ért Debrecenbe.