F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

folytatta, mert az iratokat természetesen nem vihették Debrecenbe. Maga Jakab tanácsos is ezzel magyarázta Pesten maradását. Az iratokat 1849 elején az osztrákok újra költöztették, valószínűleg a helytartótanácsi épületbe. A szabadságharc leverése után a kancelláriai iratokat visszavitték Bécsbe.

35 Noha előiratokként a kancelláriai iratokat is használták, a minisztériumok elsősorban a volt helytartótanácsi irattárra támaszkodtak a mindennapi munkában. (A minisztériumok „közös irattárának" nevezték.) A munkát további szolgálatra kötelezett volt helytartótanácsi alkalmazottak látták el, élükön Dedinszky Elek irattárnokkal és Kecskeméthy Mihály alirattárnokkal.

36 Ezeket az iratokat is az egyik országházi épületben helyezték el, hogy minél több férőhely maradjon a helytartótanácsi szobákban a minisztériumok számára. A belügyi költségvetési előmunkálat során szóba került, hogy esetleg szétosztják a helytartótanácsi iratokat a minisztériumok között illetékesség szerint, de ettől Jakab István értő hozzászólása megóvta az iratanyagot.

37 1848 második felében, a kancelláriai anyag szállításának befejeződésével a Belügyminisztérium megkísérelte az összezsúfolt anyag célszerűbb elrendezését. Hogy elkerüljék a drága magánházbérleteket, Jakab István javasolta a helytartótanácsi anyag selejtezését és ennek eladását, a nemesi felkelés, a tudományegyetem, a tanulmányi bizottmány, az országos biztosság iratainak az illetékes minisztériumhoz való átadását. Még a levéltárnokok lakásügye is központi kérdéssé vált, mivel az ő országházbeli lakásaik — kiköltözésük esetén — további férőhelyet jelentettek volna az iratoknak.

38 A tervet nem sikerült végrehajtani. A Honvédelmi Minisztérium például közölte, hogy nincs módjában iratokat átvenni, a selejtezés pedig elkezdődött ugyan, de befejezéséről nincsenek ismert adatok. Ugyancsak nem sikerült az allevéltárnok átköltöztetése sem.

39 A statisztikai hivatal*

0 a felelős kormányzás segéderejévé lépett elő a tájékoztatás egzakt eszközeivel. Kővári László szavaival élve a statisztikai hivatal a „jelenkor 35 Ujváry Károly volt helytartótanácsi irattári írnok végezte ezt a munkát (1849. febr.): Abszolutizmuskori Itár, Id. polg. közig., Kebelbéli 1849:1. kfő, 1. tétel; Gesamtinventar 47. 36 „E volt helytartótanácsi irattár az uj kormány létesülte óta mindannyi miniszteri tárcák közös irattárává vált, mert a tárgyalásokhoz megkívántató előiratok minden tárca számára innen kéretnek s innen adatnak ki." Kemény Dénes államtitkár a Pénzügyminisztériumnak, 1848. okt. 25. Bm, Közig. 1848:76. kfő, 55/a tétel; a vezetőkről: Uo. 106. tétel, dec. 8. Kemény az OHB-nak. Dedinszky 1849-ben az osztrák polgári közigazgatás irattárnoka lett. 37 „... a központi [helytartótanácsi] irattárnak, melyet akár az előiratok, akár az uj irományok rendben tartása tekintetéből egyik minisztérium sem nélkülözhet, véleményem szerint eddigi mivoltában tovább is meg kell maradnia, mert azt szétszaggatni teljességgel nem lehet..." Jakab költségvetési előterjesztése a segédhivatalok vonatkozásában, 1848. jún. 4.: 1848/49-i Mm, Vegyes Bm. 38 A nagy országházban lakó irnok-allevéltáraoknak kellett volna átköltözni a Kovachich által egyedül lakott kis országházba. Ez ellen Kovachich tiltakozott, mert a lakás hivatali járandóságát képezte. Bm, Közig. 1848:76. kfő, 58—59. tétel. 39 Uo. 73. tétel, okt. 31. Az allevéltárnok 1849. febr. 19-én elhunyt. Abszolutizmuskori Itár, Id. polg. közig., Kebelbéli 1849:3. kfő, 4. tétel. Kovachich jelentése. 40 Az 1848/49-es statisztikai hivatalról: Trócsányi 1955.