F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium
Esterházy a nádor és Batthyány Lajos kapacitálasára és Széchenyi minisztériumi tagságának hatására vállalta el a megbízást. 14 Mint vérbeli diplomata, igen óvatos formában vállalta a miniszteri felelősséget. Nemcsak a kezdet kezdetén, hanem a hivataloskodás idején is megnyilvánult ez a vonása a gyakori távollétekben, amelyek lehetővé tették számára a bonyolult helyzetekben való állásfoglalás elkerülését. Több feltételt szabott a tárca elfogadásakor. Kikötötte, hogy egészségi állapota vagy olyan helyzet miatt, amit „a pragmatica sanctio teljes épségbeni fenntartása vagy az ország függetlensége s biztosítékai szempontjából lelkiismeretes meggyőződés[ével] összeegyeztetni nem tud[na]", lemondhasson, mégpedig anélkül, hogy emiatt őt bárki felelősségre vonhatná. Ez a kikötés nem fért meg a felelősséggel, amelyet a miniszterek az országgyűléssel szemben viseltek, Batthyány Lajos mégis magától értetődőnek tartotta és elfogadta. A második feltétel az volt, hogy mint miniszter ne kényszerüljön szerepelni az országgyűlés előtt, tekintettel ebbeli járatlanságára hosszú diplomáciai szolgálata miatt. Batthyány Lajos felajánlotta, hogy ő maga vállalja a külügyminiszter helyettesítését az országgyűlésen. 15 Esterházy Pál április 12-én vette kézhez miniszteri megbízatását, szolgálati helyére, Bécsbe pedig 14-én érkezett. 16 Ott azonnal nekiült, hogy a hatáskörére vonatkozó 13. £-sal, valamint a 8. §-%z\ kapcsolatos kérdéseit megfogalmazza, amelyre az április 22-i minisztertanács után, 24-én kapott választ. 17 Kérdéseivel rátapintott a hatáskörével kapcsolatos törvénybeli hiányosságokra és ellentmondásokra. Legfőbb észrevétele az volt, hogy a 13. §-ban érintett mindazon tárgyakat, amelyek Ausztriát és Magyarországot közösen érdeklik, nem intézheti felelősség mellett, hiszen ezek számos más tárcát is érintenek. Csak a közvetlen bécsi elintéznivalókért vállalt felelősséget. A katonai kinevezésekért sem óhajtotta vállalni a felelősséget (8. §), csupán az ellenjegyzést volt hajlandó elvégezni. A minisztertanács akceptálta Esterházy kifogásait, s úgy foglalt állást — a törvény hibáit korrigálandó —, hogy Esterházy csak az egyes intézkedések, rendeletek eszközléséért felelős, azok lényegéért — ha az elintézés során nem változtak — az illetékes miniszter. A katonai kinevezések tekintetében a hadügyminiszter volt felelős; a külügyminiszter feladata volt az ellenőrködés abban, hogy az ellenjegyzett rendelet megegyezzen az előterjesztéssel. Ezek szerint — elvileg — eltérő vélemény esetén nem jött létre intézkedés, illetve a döntés a végletekig elhúzódhatott. A hadügyminisztert ez a szabályozás nem nyugtatta meg; aggályai voltak amiatt, 14 Kovács Lajos alapján: Spira 1964. 77. s köv. 15 Esterházy Batthyányhoz, 1848. ápr. 4. Pozsony. Batthyány min. eln. iratai 1848:162. eln. sz.; a válasz ápr. 5-ről: uo. 233. eln. sz. Pozsony. Jósika 1851.1. 116. a következőket írta Esterházyról: „.. .ist ein höchst mittetmássiger Kopf, — doch eine liebenswürdige Persönlichkeit, von angenehmer, ja brillanter Surface und aristokratischer Bildung und Prasentation." 16 Esterházy Batthyányhoz, 1848. ápr. 15. Bécs. Batthyány min. eln. iratai 1848:26. eln. sz. 17 A 13. § a már idézett passzus a bécsi minisztérium „befolyásáról" a közös ügyekbe, a 8. § a katonai kinevezések ellenjegyzése a bécsi miniszter által.
