F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium
hogy olyan ügyekben viseli a felelősséget, amelyeknek ellenjegyzését nem ő végzi. A minisztertanács hangsúlyozta, hogy minden közös ügynek feltétlenül a király személye melletti miniszteren keresztül kell elintéződnie. Miután azonban ezeket a közös ügyeket nem definiálták, mindkét fél könnyedén megszeghette a 13. § előírását. A 7. §-ban foglalt felségjogok (kinevezések, kegyelmezés, rangosztás) gyakorlatában az illetékes miniszternek (vallásügyi, igazságügyi) kellett ellenjegyezni a királyi döntést, mégis ez — a jelek szerint — a hadügyihez hasonlóan hallgatólagosan átkerült a bécsi miniszter hatáskörébe, különösen az igazságügyi tárgyak. A halálos ítéleteket és ezek kegyelmi ügyeit Esterházy terjesztette a király elébe. Ebből az ügykörből az igazságügy-miniszter teljesen kiiktatódott. A halálos ítéletek utáni kegyelmi kéréseket az igazságügy-miniszter „mint tárcához [Esterházy tárcájához] tartozó tárgyat" küldte Bécsbe. 18 A külfölddel kapcsolatos örökösödési ügyekben, a nemességi perekben és a kegyelmi tárgyakban a külügyminiszter közvetlenül a törvényhatóságokkal, illetve főtörvényszékekkel levelezett a gyors ügyintézés érdekében. A külföldi örökségek ügyeibe a törvényhatóságok tárgyaival foglalkozó belügyi közigazgatási osztály is befolyt. 19 A magas rangúak kinevezése mellett e minisztériumban zajlott a főpapok, a zászlósurak és a nádor esketése is. A bécsi minisztériumnak kellett volna bonyolítani minden olyan hadügyi és pénzügyi kérdést, amelyben a királlyal vagy az osztrák minisztériummal kellett „érintkezni", ez ugyanis közös ügynek számított az osztrák fél nézetei szerint, a magyarok azonban önállóan akartak e vonatkozásban eljárni, néhány valóban közös téma kivételével. Miután a két illetékes minisztérium, a hadügyi és a pénzügyi e téren magához ragadta a kezdeményezést, a bécsi magyar miniszternek nem maradt más feladata a levelek ide-oda továbbításánál. A kivándorlási engedélyek és útlevelek készítését a minisztérium a kancelláriától örökölte. Miután ilyenekkel a belügyi közigazgatási és rendőri osztály is foglalkozott, általánosságban az volt a szabály, hogy belföldre (törvényhatóságok között) és innen külföldre Pesten, külföldről Magyarországra és átutazóknak pedig Bécsben állították ki az úti okmányokat. 20 A hatáskör egyes elemei tükrözik azt a tisztázatlanságot, amely a minisztériumra in toto jellemző. Elintézendő ügykörei részben a magyar kancelláriától maradtak rá, részben az új helyzet termékei. A kancellária lényege a király személye 18 A 7., 8. és 13. § fonákságairól írt Kossuth júl. 20-i cikkében: KLÖM XII. 600. Lásd az Igazságügyi Minisztérium büntető-törvénykezési osztálya Halálos ítéletek c. kútfőjét, 1848. A bécsi minisztérium megszűnése után kelt ügyeket 1849 nyarán az új kegyelmi szék bírálta el. Lásd: IM Vegyes 53. kfő, 40., 48. tétel és 1849: 6. kfő. 19 Bm, Közig. 6. kfő. 20 A belügyi szférában kiadott útlevelekre, vándorkönyvekre, az országból való ki- és beköltözésekre lásd: Bm, Közig. 5. kfő és Bm, Rendőri 5—6. kfő. Szóba került, hogy a két minisztérium egyezteti ez irányú eljárását, de ilyen megbeszélésről nem ismertek adatok. Esterházy Batthyányhoz, d.n. Batthyány min. eln. iratai 1848:35. eln. sz.; Batthyány Esterházyhoz, 1848. ápr. 24. Pest. Király személye kör. mm, Altalános 1848:170. sz.; Felterjesztés az uralkodóhoz a kegyelmi ügyek intézéséről, 1848. máj. 6. Bécs. Király személye kör. mm, Általános 1848:177. sz.; Válasz: uo. 1848:512. sz. máj. 15.
