F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VI. Az erdélyi államigazgatási és igazságszolgáltatási szervek 1848—1849-ben. A magyar minisztérium területi illetékessége

sor a hadi sikerek utáni szünetekben. Ezek azonban messze elmaradtak a törvényben elképzelt átalakulástól: ideiglenesek és részlegesek voltak. A kormányszékek fennállása idején az Erdéllyel kapcsolatos ügyekben eltérő gyakorlat uralkodott a minisztériumokban. Amilyen határozott volt Kossuth a minisztérium önállóságának érvényesítésében Ausztria irányában, ugyanolyan határozottan Magyarországhoz tartozónak tekintette Erdélyt még az unió királyi megerősítése előtt. Ennek a kossuthi magatartásnak különös fontosságot ad, hogy az osztrák udvar és minisztérium az unió kimondása után is igényt formált Erdélyre. Kossuth június 10-én utasította a nagyszebeni kincstári elnököt, hogy a Bécsbe szállítandó nemesfémkészletet tartsa vissza. Ugyanekkor kérte a jövedelmi és ügyviteli kimutatást is a költségvetés összeállításához.

36 Június 17-én újra utasított Perényi Zsigmond miniszteri biztos útján a készletek Budára szállítására, mivel „mind általában, mind különösen a mostani kincstári körülményeknél fogva szoros kötelességemnek tartom arról gondoskodni, hogy a statusnak erdélyi jövedelmei minden idegen avatkozásoktól megóvassanak". Utasított a hivatalnokok új eskütételére, arra, hogy minden kapcsolatot szakítsanak meg a „kül kormányokkal", s a bécsi udvari kamarához szokott felterjesztéseket egyenesen a magyar pénzügyminiszterhez intézzék.

37 Még világosabban fogalmaz az a nádori (helytartói) rendelet, melyet június 30-i kelettel kapott a szebeni kincstartóság, s melynek fogalmazásába Kossuth is befolyt. Figyelmezteti a kincstartóságot, hogy nem várhatja az utasításokat a korábbi gyakorlatnak megfelelően az udvari kamarától, nemcsak azért, mert az megszűnt, hanem azért is, mert — noha a régi erdélyi kormányszervek a törvény értelmében ideiglenesen megmaradtak — a nádor és a minisztérium hatásköre Erdélyre május 29-én, illetve június 10-én királyilag is kiterjesztetett.

38 Már volt szó az udvar törekvéseiről az erdélyi kancellária újraélesztésére. Az erdélyi kincstartóság esetében olyan adataink vannak, amelyek szerint a thesauratus belső ügyvitelének mindennapi menetébe avatkozott be a bécsi Finanzministerium: a kamarai tiszteknek a bécsi pénzügyminiszter adott szabadságot,

39 és az uralkodó nem restellte legfelsőbb határozatait miniszteri ellenjegyzés helyett „udvari kancelláriai" helyettes elnöki kísérőlevelekkel továbbítani még augusztus elején is.

40 Kossuth a kolozsvári vasútra vonatkozó 36 KLÖM XII. 255—256. 37 Uo. 275—276. 38 Uo. 323—325. Gr. Béldi György alkincstárnok az erdélyi honvédsereg költségeinek utalványozását tagadta meg e kifogással. A nádor újra figyelmeztetett Kossuth korábbi rendeleteinek végrehajtására. 39 A magyar pénzügyminiszter aug. 10-én hatalmazta fel Béldit, a kincstartó helyettesét, hogy a szabadságengedélyeket ő maga megadhassa. Pm, Elnöki Elnöki 1848:1642. eln. 40 Mikó Imre kincstartó kért tanácsot a nádortól, hogy ilyen alakban elfogadhatók-e a királyi határozatok, István nádor Ita, Miniszteri 1848:2090. sz. aug. 5. A nádor Batthyányhoz. Ő használja az udvari kancellária kifejezést. Ekkor az már megkezdte az uralkodó család, a diplomácia, a külkapcsolatok miniszteri szinten történő intézését. Kérte a miniszterelnököt, hogy tanulmányozza (sic!) a problémát.