F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VI. Az erdélyi államigazgatási és igazságszolgáltatási szervek 1848—1849-ben. A magyar minisztérium területi illetékessége

országgyűlési interpelláció kapcsán fejtette ki véleményét augusztus 19-én a még működő erdélyi kollegiális kormányszervekről: „A gubernium nem marad meg, amint nem is maradhat, mert collegiális politicai testületet a miniszteri felelősség nem tűrhet, s midőn Erdély kimondotta, hogy uniót akar, már kimondotta azt is, hogy miniszter által, ki a nemzetnek felelős, s nem oly testület által fogja magát kormányoztatni, amely a voksok többsége alá búvik a nemzet akaratának teljesítése elől.. ."

41 Kossuth nem állt egyedül: még augusztus 3-án Keller János ügyvéd, Udvarhelyszék követe interpellált, annak az „abnormis állapotnak" a megszüntetését kérve, miszerint Erdélyben még működik a gubernium és a thesaurátus. A javaslatot a képviselőház az osztályokhoz utasította, és augusztus 10-én úgy határoztak, hogy az erdélyi törvényekkel együtt tárgyalják majd meg a kérdést.

42 Szeptember 19-én, az erdélyi törvényjavaslatok tárgyalásakor a Ház a törvény szövege mellett külön is hangsúlyozta, hogy „mindazokat, mik a felelős kormánnyal össze nem egyeztethetők, addig is, míg őfelsége a felterjesztendő törvényeket szentesitendi, eltörölvén, a hozott határozatokat eszközlésre vegye".

43 Nem szabad elfelejtenünk, hogy ekkor már a nyílt ellenségeskedés küszöbén álltunk Ausztriával, az udvari környezettel, hogy a Batthyány-minisztérium lemondott, az ország területén harcok folytak. Eddig a minisztérium kizárólag a törvények adta lehetőségek szerint igyekezett felülkerekedni az ellentmondásos erdélyi helyzetben, de ebben a szituációban az országgyűlés azt is leszögezte, hogy még az erdélyi törvények szentesítése előtt szükség van a kormányszékek felszámolására.

44 Az erdélyi törvényjavaslatok közvetlenül az OHB megszületése előtt kerültek végső megfogalmazásra az országgyűlésben. A királynak az országgyűlést feloszlató rendelete október 3-án kelt. A törvények bécsi tárgyalására, szentesítésére gondolni sem lehetett; hamarosan feledésbe merültek. Kossuth az OHB elnökeként is rajta tartotta szemét Erdélyen, és az országgyűlés szeptember 19-i határozatának 41 KH, 1848. aug. 23. 42 Közlöny, 1848. aug. 5.; Beér—Csizmadia 577. 43 Beér—Csizmadia 241. „Ha én akkor részt vehettem volna a tanácskozásban, már akkor teszek erről említést, mert az unió őfelsége által szentesítve van, szentesítve van a ministeriális kormányzás, tehát tettleg szentesítve van, hogy gubernium, thesaurariatus nem lehet. Magyarországra nézve nem hozatott törvény, hogy megszüntetik a consilium, hanem hozatott törvény, amely szerint ministerium állíttatott fel, s erre ruháztatott mindaz, mit eddig a kormányszékek gyakoroltak, minthogy a collegiális administratio ellentétben lenne a ministeriális kormányzattal, s így én ennek, mint ministerialis teendőnek végrehajtását szükségesnek találom ... végre kell hajtani, mert különben a ministerium nem kormányozhat..." — mondta Kossuth a 19-i ülésen. KH, 1848. szept. 30. 44 A kormányszékek felszámolásának kérdését — mint az egész erdélyi beolvadást — a Magyarország iránti erdélyi féltékenység motiválta. A probléma egészének szempontjából részletkérdésnek számító kolozsvári városi szempontok merültek fel: a kormányszékek megszüntetése miatt a város tartott attól, hogy fejlődésük és jelentőségük csökkenni fog. Mind az unióbizottság, mind az országgyűlés igyekezett pedig tekintettel lenni a városra. A bizottság itt kívánta elhelyeztetni a főtörvényszéket, a váltótörvényszéket, a legfőbb erdélyi sóhivatalt stb. Márki 338. A kolozsváriak területi szerveket kértek az országgyűléstől. Batthyány min. eln. iratai 90/Pz. sz. aug. 25. A kolozsvári vasút országgyűlési tárgyalását lásd Beér—Csizmadia 222. 12 F. Kiss Erzsébet 177