F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

átruházott hatalom csak este 8 órától vette kezdetét, a kortársak utólagos megjegyzése szerint azért, hogy közben legyen ideje Kossuthnak az oroszok — és Görgei — elől elmenekülnie. A levelet három miniszter jegyezte ellen: Csány, Vukovics és Horváth Mihály. A nemzethez intézett kiáltványát szintén e három miniszter írta alá. E kiáltványban közölte, hogy „nincs többé remény", a nemzet életének megmentése egyedül a hadseregtől várható, tehát a hatalom Görgei Artúr kezébe van letéve. „Megvárom tőle, s azért Isten, a nemzet és história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti statuséletének megmentésére, javára s jövőjének biztosítására fordítandja. .. Cselekvéssel többé nem használhatok hazámnak; ha halálom valami jót eszközölhet számára, örömmel adandóm életemet áldozatul."

136 Nem fordult eddig elég figyelem arra a körülményre, hogy a lemondó iratot nem írta alá a miniszterelnök és belügyminiszter, a külügy és a pénzügyi miniszterek. (A hadügyminiszter nem tudott róla.) Duschek már augusztus 6-án eltávozott Aradról, amikor a kormányhivatali adminisztráció megmaradt töredéke áthurcolkodott Lúgosra. Augusztus 10-én — biztonsági okokból — visszafordult Aradra; 11-én este — a lemondás után — útközben találkozott Mária-Radnán az Aradról jövő Kossuthtal, Szemerével és Batthyányval.

137 Duscheknek nem okozott problémát az alkotmányjogi szabálytalanság, mert készülődött az osztrákokkal való találkozásra. Szemere annál inkább kifogásolta, hogy nem voltak jelen Csánynál a lemondás megbeszélésén, holott Batthyányval Aradon tartózkodtak mindketten.

138 Kossuth augusztus 11-én délután indult Aradról Lúgosra. Másnap innen levelet intézett Görgeihez, miután tudomására jutott, hogy Görgei az előző esti haditanácsban a feltétel nélküli megadást jelentette be. Kossuth felsorolta az okokat, amelyek őt lemondásra késztették, s hangsúlyozta a fővezér felelősségét. Az okok között azt a formai körülményt is említette, miszerint három miniszter lemondott, neki újakat kellett volna kinevezni vagy minisztérium nélkül, diktátorként kellett volna kormányozni, ami mindig is távol állott tőle. Mentegetődzött amiatt, hogy önhatalmúan kormányformát változtatott, de nemzetgyűlés nemlétében csak így cselekedhetett.

139 És aztán augusztus 13-a, a világosi fegyverletétel napja is eljött. „A szellő még lobogtatta zászlóinkat és a leáldozó nap még csillogtatta a fegyver- és ágyúcsöveket. Huszonhatezer vitéz — nemzetünk dísze-virága — ott állt teljes fegyverzetben. Erősen néztük, hogy jól bevéssük emlékezetünkbe. Utójára láttuk. Szem nem maradt szárazon, mikor táborkara élén Görgei, a tündöklő harcos, ellovagolt a 136 KLÖM XV. 845—846. 137 Duschek-per fol. 245—247. 138 Szemere 1853. \\. Abt. 118., III. Abt. 131. Leírása szerint fél 12-kor hívatta Csány, ő 12-kor ért rá, de ekkorra a lemondás már befejezett tény volt. Radnán Szemere és Batthyány Kázmér állítólag szemrehányást tett Kossuthnak emiatt, aki erre azt válaszolta volna: „Ihr zwei könnt ja dagegen protestieren." Uo. III. Abt. 69. 139 KLÖM XV. 850.