F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
csapatok előtt. Egykedvű volt és fagyos, mint rendesen... Görgei cinikusan végignézett rajtunk, mikor a végén — mint fogoly — lassan ellovagolt az oroszokkal. Azon az estén vége volt mindennek. Görgei a többi néhány csapatot is fölszólította, hogy tegyék le a fegyvert. Magyarország már nem volt független ország, és mi, hűséges fiai, mint az oroszok foglyai, feltűnés nélkül zokogtunk a sötét éjszakán." Ezek Mednyánszky Cézár, a magyar tábori főpap fájdalmas emlékező szavai. 140 7. A HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY ÉS A KORMÁNYZÓSÁG ÜGYVITELE, 141 HIVATALI ELHELYEZÉSE A bizottmányi és a kormányzóelnöki iroda működésének jellemzőit együtt tárgyaljuk, mivel mind vezetője — Kossuth Lajos —, mind a személyzet zöme és így tevékenysége megegyezett. Két szervezeti egységből állt az iroda: a polgári és a katonai irodákból. A beosztottak (polgári) közigazgatási, illetve katonai ügyekben intézkedtek, vagy véleményt adtak a bizottmánynak és az elnöknek. A személyzet 1848 őszén adott volt a miniszterelnöki hivatal személyzetében. Az idő folyamán Kossuth elnök a hozzá közelállókból bővítette az érdemi ügyintézők — elsősorban titkárok — körét. A segédszemélyzetet az Országos Honvédelmi Bizottmány működésével háttérbe szorult minisztériumoktól vonták el. A bizottmányi elnöki iroda a bizottmány valamennyi tagjának rendelkezésére állt; a tagoknak külön segédszemélyzete — hacsak nem állottak valamely minisztérium vagy hivatal élén, mint például Madarász László — nem volt. A kormányzóság idején három tisztviselőnek új beosztást kreáltak: az álladalmi tanácsosi és minisztertanácsi előadó jegyzői kategóriát. Az ügyintézés egészére jellemző az a köztudott tény, hogy Kossuth nélkül nem történt érdemi döntés. Az elintézéstervezeteket átnézte és saját kezűleg javította. A sürgős ügyeket azonnal intézte; tollba mondott vagy maga készítette a fogalmazványokat az éjszakai órákba nyúlóan is. Az elnök többször tartózkodott a hadszíntéren vagy az ország egyéb helységeiben. Ilyen alkalmakkor irodájának személyzetéből többen elkísérték. Eltávozásai bizonyos zavart idéztek elő az iroda munkájában, mert kétfelé iktattak, illetve egy számkontingenst üresen hagytak az útközben kelt iratok utólagos iktatására. Ez a számkontingens időről időre túl bőnek bizonyult, ezáltal végérvényesen üres iktatószámok maradtak az utókorra. Hiányzó iktatószámokat az irattárban azért is találhatunk, mert kevésbé fontos vagy szakigazgatási ügyeket iktatás után átküldték az egyes minisztériumoknak, 140 Mednyánszky 61—62. **" Felhasznált, e témára vonatkozó feldolgozások: Ember 1950. 28—45., Szabó 1928. 169—173.; KLÖM XIII—XV. bevezetései. (Szemere miniszterelnöki hivataláról a Belügyminisztériumnál kell szólnunk, mivel a megnövekedett létszámú miniszteri elnöki iroda látta el a miniszterelnökség ügyviteli teendőit is.)
