F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

állami javak elhelyezése után.

116 A miniszterek és a hivatali adminisztráció július 8—9-én hagyták el Pestet, a Kecskeméten és környékén tartózkodó személyek pedig ugyanekkor kaptak továbbindulási utasítást Rákóczi János miniszteri tanácsos és kecskeméti kormánybiztostól.

117 Vukovics leírása szerint július 8-án éjjel ö, Szemere, Batthyány Kázmér és felesége Ceglédre indultak, a többiek már előbb eltávoztak. Duschek meg sem állt Szegedig, a pénzprések miatt. Július 9-én délután az orosz csapatok közeledésének hírére tovább indultak Szolnokra. Szemere még aznap reggel Pestre ment vissza. Kossuth és Batthyány Kázmér délután rögtön Szolnok felé indultak, Vukovics este, bevárva Mészárost és Dembinszkit, akik Pestről akkor érkeztek meg. Szolnokról még éjjel továbbmenekültek újabb hadi hírek miatt, kapkodva, sietve, előfogat nélkül. Kunszentmárton felé vette útját Vukovics és Kossuth is. Onnan Szentesen át, ahol Kossuthot a nép nagy lelkesedéssel fogadta, Vásárhelyre érkeztek éjszakai szállásra. Kossuthot felesége is kísérte. Július 12-én délelőtt érkeztek meg Szegedre. Szemere és Csány itt érték őket utói, egyenesen Ceglédről érkezve. Szegeden fáklyás zenével tisztelték meg Kossuthot, aki azt felesége, Duschek, Aulich és Vukovics társaságában köszönte meg az erkélyről.

118 Pesten július 11-én délután jelentek meg az osztrák lovasok, a fővárosban semmi ellenállásra nem találva. Csupán a Lánchíd fapallója (egy darabon) és a szolnoki vasút sínéi voltak felszedve.

119 Szegeden Kossuth kormányzó a törvényhatóságokhoz július 14-én körlevelet fogalmazott, amely szerint a kormány székhelye csupán hadműveleti okokból tétetett át Szegedre, s ez aggodalomra nem ad okot. Egyébként a magyar sereg győzelmét helyezte kilátásba az egyesült osztrák—orosz hadak felett.

120 Szemere miniszterelnök július 21-én, az országgyűlés első szegedi nyilvános ülésén tájékoztatta, tőle szokatlan részletességgel, a képviselőket — és az országot — a Pestről való távozás szükségességéről és a helyzetről. Kossuthhoz hasonlóan ő is nyugtatta a kedélyeket, mondván, hogy a fővárost elhagyni nem annyit tesz, mint a hazát elveszíteni, és a kormány csak a hadi események fő vonalát követi. Beszédében szólt a hadi helyzetről, a nemzetiségek lecsendesítésének szükségességéről, Magyarországnak mint önálló államnak Európa általi elismertetéséről.

121 A kormány és a nemzetgyűlés szegedi időszakához fűződik a polgári egyenlőség eszméjének megfelelő törvények megalkotása a nemzetiségek és a 116 Csány júl. 9-i id. levele Kossuthhoz: KLÖM XV. 699.; Nyílt rendelet a tiszai gőzhajókról, júl. 3.; Kormányzó, Elnöki 1849:9004. k. eln. sz.; Utasítás Csányhoz a szolnoki vasútról, júl. 1.: Uo. 1849:8853. eln. sz. 117 Kossuth levele a kormányhoz, júl. 8. Cegléd. Síeieré. n. 1.256.; Utasítás Rákóczinak, Kormányzó, Elnöki 1849:8982. eln. sz.; KLÖM XV. 690. Dembinszki a kivonulás előtt foglalkozott a Lánchíd felrobbantásának gondolatával. Clark lebeszélte erről, mondván, hogy a hidat járhatatlanná tudja tenni a deszkázat leszedésével és srófok kivételével. Vukovics 526. 118 Közlöny, 1849. júl. 13.; Vukovics 526—528. 119 Szeremlei 1867b II. 222. 120 KLÖM XV. 717—721. 121 Beér—Csizmadia 451. 9* 131