F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

kiterjedt; közigazgatásilag a magyar helytartótanács alá tartozott, és a magyar kamara is intézett horvát pénzügyeket. A báni táblától a magyar királyi kúriához fellebbeztek. A tartománygyűlés egyedül belső igazgatási téren hozhatott az országos törvényekkel nem ellenkező határozatokat (statútumokat). E gyűlések tartását előzetesen az uralkodó engedélyezte, s ezeken általában a bán elnökölt. Ő volt a kapitány és a báni határőrvidék parancsnoka is. A miniszteriális kormányzat bevezetése 1848-ban a különböző kormányzati szintek közül elsősorban az országosat változtatta meg, de változást kellett hoznia a birodalom egészének kormányzatában is. Ez a fent elmondottakból is következtethető. Az is látható, hogy 1848 előtt de jure nem voltak közös ügyek, de facto azonban igen. Az 1848:111. törvény, amely „a korona egységének, s a birodalom kapcsolatának épségben tartása mellett[i]... végrehajtó hatalmat [hangoztat] a törvény s alkotmány ösvényén" (2. §), mindjárt a kezdetekben elültetett egy ellentmondást az új korszakra nézve, mert a „kapocs" azokat a közös ügyeket is jelentette, amelyeket a magyar alkotmány nem ismert. A magyar alkotmány alapján a magyar minisztériumnak a közös ügyek létét el nem ismerő álláspontja azt jelentette, hogy Magyarországot önálló kormányzattal rendelkezőnek tekinti; Habsburg-birodalomhoz való tartozását nem, csupán az uralkodó közösségét ismeri el. Ebben a nézetében támogatta a III. törvény 3. §-a, amely kimondta, hogy ,,Ő Felsége... a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar ministerium által gyakorolják"; és még inkább a 6. §, amely szerint: „Mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. k. udvari kanczelláriának, a k. helytartótanácsnak, s a k. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai, és általában minden honvédelmi tárgyakban Ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni." (Kiemelés tőlem — F. K. E.) Az 1848. előtti kormányzat ügyvitelének részleteiről az egyes minisztériumoknál, a kormányzatváltozás problémáiról, ellentmondásairól a törvény elemzésekor és más, a témával kapcsolatos résznél még szólunk. 2. A FELELŐS KORMÁNYZÁS TÖRVÉNYBE IKTATÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI A XIX. század derekára a felszínre kerültek a gazdasági-társadalmi fejlődés ellentétei. Ezek legfontosabbjai: a jobbágyviszonyok elavult termelési módja, amely miatt a nemesség nagy része is anyagi gondokkal küszködött; az ipar és kereskedelem — amelyet az osztrák ipar és kereskedelem érdekében hozott birodalmi központi intézkedések is fojtogattak — fejletlensége. A magyar uralkodó osztály egy része egyre inkább átlátta, hogy az országgyűlésen betöltött szerepe és megyéinek önkormányzata ellenére nem határozhatja meg a kormányzás célját és módszereit. A nehézségek és a cselekvés szükségességének felismerése nyomán kibontakozó reformmozgalomnak nemcsak a polgári átalakulás meggyorsításával,