F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

mikéntjéről, amelyet Kossuth május 1-én intézett a nemzetgyűléshez. Az alább ismertetendő kormányzói tudósítás pontjai a végrehajtó hatalom gyakorlatában a két fél egyensúlyát próbálták létrehozni, a gyakorlat azonban azt mutatta, hogy mindketten az elsődlegességért küzdöttek. Ez a versengés az akkori politikai és gazdasági körülmények között Magyarország helyzetét csak tovább nehezítette.

27 Eszerint: „Í-ször: Hogy a kormányzó bármely rendeletei, parancsai, határozatai, kinevezései, csak úgy érvényesek, ha a miniszterek egyike által is aláíratnak; 2- szor: Hogy a kormányzó csak a miniszterek által kormányozhat; 3- szor: Hogy a kormányzónak valamint felelőssége, úgy hatósága is a magasabb, úgy egyházi, mint világi és katonai hivatalok kinevezésén kívül, különösebben az álladalom kormányzati politikájának meghatározására, s a rendezést és szabályozást meghatározó rendeleteknek megállapítására szorítkozik. Mikre nézve tehát, a miniszterek sem összesen, sem egyenként, a kormányzó megegyezése nélkül nem határozhatnak. Míg ellenben 4- szer: Az egyetértőleg megállapított kormányzati politika, s rendező és szabályzó rendeletek végrehajtása körében, a közigazgatás minden ágaira nézve a miniszterek saját hatóságukkal és saját felelősségök mellett intézkednek. A miniszterek választása, következőleg ha felelőssége érzetében azt elkerülhetlennek látná, részben vagy egészben változtatása is, ezen ideiglenes kormány egész ideje alatt a nemzetgyűlés határozata értelmében természetesen a kormányzó hatóságához tartozván. 5- ször: Oly rendelkezések, melyek az álladalom sorsának s jövendőjének alakulására lényeges befolyással lehetnek, mint például: hadüzenet, béke és szövetségkötés, teljes érvényességet csak a nemzetgyűlés helybenhagyása által nyerhetnek."

28 27 A kormányzói tudósítás szövege: KLÖM XV. 181—184. A Jegyzetek szerzője bevezetőjében az új minisztérium megszervezését mindennél fontosabb feladatnak tartotta, különös tekintettel a megelőző, „március 15-i" minisztérium fő hibájára, „az igazgatás elveiben hiányzó egységre, a tett intézkedéseknél hiányzó egy bevágásra,... a minisztérium hiányzó tökéletes organisatiojára", valamint az „állam főnökének megváltozott állására". Az organizációnak a következő kérdésekre kell kiterjednie: „A) a kormányzó elnök állása, s az őt illető jogok; B) a miniszterek hatásköre; C) azoknak a kormányzó elnök irányábani állása; D) miniszteri tanács organismusa." 28 A francia alkotmány: „III. fejezet: A végrehajtó hatalomról 43. § A francia nép a végrehajtó hatalmat egy polgárra bízza, s ez a köztársaság elnökének neveztetik. 45. § Az elnök egyenes, egyetemes és titkos szavazattal, s a szavazóknak általános többsége által választatik. 47. § A köztársaság elnöke négy esztendőre választatik, s csak négyévi időköz után lesz újra választható. 48. § Kötelessége a törvények végrehajtására felügyelni, s azt biztosítani. 49. § Ő rendelkezik a hadi erőről, de annak parancsnoka személyesen soha nem lehet. 51. § A köztársaság általános ügyei állásáról minden évben a nemzetgyűlésnek írásban tudósítást teszen. 52. § Ő alkudozik a kötendő szerződések iránt. A szerződések csak úgy érvényesek, ha a nemzetgyűlés által megvizsgáltatván, jóvá hagyattak. 62. § A köztársaság elnöke tetszése szerint kinevezi, s elbocsátja a minisztereket. Miniszteri tanácsban... a tábornokokat, a .. .hadseregek parancsnokait... egyéb felsőbb rendű tisztviselőket. Ő nevezi ki és bocsátja el az illető miniszter előterjesztésére a kormány másodrendű ügyviselőit. 64. § A miniszterek számát és jogait a törvényhozási hatalom határozza meg. 65. § A köztársaság elnökének cselekményei, kivéve a miniszterek kinevezését és elbocsátását, nem érvényesek, ha csak valamely miniszter által ellenjegyezve nincsenek." Mészáros Károly 59—75.