F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
E pontokban túlsúlyban van a nemzetgyűlés és a miniszterek nélkül végre nem hajtható vagy általuk behatárolt jogok és kötelességek felsorolása. A fő irányelveken kívül rögtön ki kellett volna adni a 4. pontban említett „rendező és szabályzó" rendeleteket. Ez utóbbiak mibenlétéről fogalmat alkothatunk egy fogalmazványban maradt elaborátumból, amely a felállítandó minisztérium alakításánál figyelembe veendő szempontokat gyűjtötte egybe mind a kormányszéki, mind a megelőző minisztérum idejéből. Az elmaradt szabályozásnak — hasonlóan az 1848-as törvényekhez — elsősorban politikai oka volt, s nem feledékenység vagy kényelmesség. Egy részletesebb utasításnak, amely a kormányzás mikéntjével foglalkozik, legelőször is meg kellett volna határozni ügykörökig lemenőén a kormányzóelnök jogait és kötelességeit, amint ez az említett fogalmazvány, a Jegyzetek A) fejezetében is található. Eszerint az elnök, mint az állam ideiglenes főnöke, valamennyi olyan jogot kézben tart, amelyet a törvényhozás nem magának tart fenn, s egy alkotmányos országban az állam vezetőjét általában megilletik. „Különösebben őrá szállanak azon jogok is, amelyek az 848. III. tcz. 7.8.9. §aiban a királynak, vagy annak távollétében a nádornak tartattak fenn", tehát egyházi és világi méltóságokra való kinevezések, kegyelmezés jogának gyakorlata, nemesség, címek, rendek adományozása (7. §), a magyar hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazása, katonai hivatalokra való kinevezések (8. §), a kormányhatóságok által a király elé végelhatározás végett felterjeszteni szokott ügyek (9. §). A kormányzói tudósítás a katonai hivatalokra való kinevezések ellenjegyzését kivette az „elenyészett" király személye körüli miniszter hatásköréből, s ezzel a hadügyminisztert bízta meg. A hadügyminiszterrel — mint erről szó lesz majd — állandó összeütközése volt Kossuthnak a hadvezetés és a kinevezések ügyeibe való, a kelleténél nagyobb mértékű beavatkozás miatt. Vukovics tanúsága szerint Szemere azt javasolta — hasonlóan a francia alkotmányhoz —, hogy a tábornokokat a minisztertanácsban nevezzék ki, mivel a függetlenségi háborúkban a tábornokok „nemcsak hadi, hanem politikai hatalmat" is jelentenek. Kossuth — ismét Vukovicsot idézve — csak úgy állott rá, hogy akkor az államtitkárok, a főispánok, a főtörvényszéki bírák, az országos törvényszék elnökei is a minisztertanácsból neveztessenek ki az illetékes miniszter előterjesztésére. 29 (A minisztériumi tisztviselőket tanácsosig a miniszter nevezhette ki.) Az új minisztérium első ülésének jegyzőkönyve nem arról tanúskodik, hogy ezeket a kinevezéseket a minisztertanács döntötte el, hanem vagy a kormányzó jóváhagyása kellett hozzá, vagy a szakminiszter járt el saját hatáskörében: így a kormányzó jóváhagyása mellett a minisztériumi tanácsosoktól magasabb rangú hivatalnokok és a bírák kinevezéséhez, a törzstisztektől magasabb rangú katonai hivatalnokok, az azelőtt is a király által kinevezett egyházi tisztségviselők megerősítéséhez. 30 Jegyzetek; Vukovics 485—486. Az 1849. máj. 2-i első minisztertanácsi ülés szövege: KLÖM XV. 184—186.
