F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

Az államformához hasonlóan súlyos kérdésként merült fel, hogy — tekintettel a nehéz politikai helyzetre — szabályozza-e a nemzetgyűlés törvénnyel a kormányzás módját, a kormányzó és a minisztérium egymáshoz való viszonyát. A békepárt a nemzetgyűlési szabályozás mellett volt; a kormányzó cselekvési jogának, hatáskörének pontos megszabását kívánta. A baloldal és Kossuth ennek ellene volt, mondván, hogy ideiglenes kormány esetében, új alkotmány hiányában „abszurdum" a „legislativ organisatio". Kossuth elégnek tartotta a nemzetgyűlés tájékoztatását a végrehajtó hatalom szervezetéről. Szerinte ennél több veszélyes lehet, mert az erők megosztását eredményezheti. Ezek mögött az alkotmányjogi és adminisztratív viták mögött már határozottan a két párt harca húzódik meg, eltérően a bizottmány felelősségéről folytatott korábbi vitáktól. Kemény Zsigmond találó megfogalmazása szerint „természetesen az egész küzdelem oly mezőn folyt le, amelyen idegen ember föl nem találhatta volna magát. Mert sem mi nem mondottuk, hogy Kossuthtól félünk, sem ők, hogy csak Kossuthban bíznak... "

25 A Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése utáni zárt üléseken heves viták zajlottak, Szemere vissza is akart lépni a miniszterelnökségtől, de ezt Kossuth nem engedhette; a kormányt minél előbb be kellett mutatni az országgyűlésen, az új adminisztrációnak minél hamarabb el kellett kezdeni a munkát.

26 A nehezen létrejött megállapodás szerint tehát Kossuthék kívánságának megfelelően nem volt törvény, csupán kormányzói előterjesztés a kormányzás fekszik, s ugyanaz elidegeníthetlen és elévülhetlen. Annak gyakorlatát semmi egyén, s a népnek semmi töredéke magának nem tulajdoníthatja. III. fejezet: A végrehajtó hatalomról 50. § .. .a törvényhozó testületet fel nem oszlathatja, s az alkotmány és törvény uralmát semmi módon fel nem függesztheti. 51. § A köztársaság általános ügyei állásáról minden évben a nemzetgyűlésnek írásban tudósítást teszen." II. fejezet: A törvényhozó hatalomról, 35. § szerint „A nemzetgyűlés akármely tagját, a törvényhozás ideje alatt semmi oly tisztségre kinevezni vagy előmozdítani nem lehet, melyrei kinevezés a végrehajtó hatalom kényétől függ. 36. § A nemzetgyűlésnek közhivatalokat viselő tagjai — míg törvényhozói megbízatásuk tart, azon hivatalokban helyettesek által pótoltatnak, s fizetések azon időre megszűnik. 37. § A 34., 35. és 36. § rendelete alól kivétetnek lször a miniszterek; 2szor az álladalmi titkárok; 3szor a törlesztési törvényszék főügyvéde; 4szer a párisi feltörvényszék főügyvéde; 5ször a párisi maire; 6szor a rendőrpréfet; 7szer a párisi nemzetőrség parancsnoka és azon egyéb tisztviselők, kik külön törvények által kijeleltetni fognak." Közli: Mészáros Károly 59—75. A magyar országgyűlésen is téma volt a minisztériumi tisztviselők képviselősége, amint erre később kitérünk. Vukovics szerint az első minisztertanácsi összejövetelkor, még máj. 2-a előtt kifejezetten vitatkoztak arról, hogy Kossuth lehet-e a Ház tagja vagy sem. Horváth Mihály az országgyűlési zárt ülésről szólva: Beér—Csizmadia 546. 25 Kossuth Szemeréhez, ápr. 30. KLÖM XV. 174.; Kemény 127—130. Az áprilisi zárt ülések e témáról; erről lásd még Beér—Csizmadia 546—547. 26 Kemény szerint az első tanácskozás Kossuthék győzelmével végződött, amikor is Szemere „letette a felvállalt miniszterelnökséget, és kocsit rendelt, hogy haza menjen. A többi designált miniszterek használván a jó alkalmat a menekülésre, Horváthon kívül készülődni kezdettek a privát élethez." Kemény szerint Kossuth megriadt attól a lehetőségtől, hogy a republikánusokból alakítson kormányt, még ha magának korlátlan hatalmat biztosíthat is, ezért levelet írt Szemerének, „s mindenekre kérte, hogy ne vonja vissza magát". Szemerének ugyanis nemcsak a miniszterelnökséghez, hanem a belügyminiszteri tárca vállalásához is feltétele volt a kormányzó és a minisztériumi jogkör világos szétválasztása, s ennek deklarálása. Szemere levele Kossuthhoz, ápr. 20. Miskolc. Közli: Seress 26—27.; lásd még Kemény 127—130.; Duschek-per fol. 221.