Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

polgár, diplomáciai feladatok ellátása- Káthay Mihály 1604—1606.

6 ban is felhasználják. Maga 1592-ben Pettki János 1607—1608. már Kolozsvár jegyzője; e tisztségét Kendy István 1608—1610. még 1598. november 1-én is viseli. 1598 Imreffi János 1610—1612. májusától kancelláriai titkár, folyama- Péchi Simon 1613—1621. tosan, az egymást váltó fejedelmek Kovacsóczy István 1622—1634. alatt. 1600 szeptemberében Vitéz Mi- Mikes Mihály 1656—1660. hálytól átáll a felkelő rendekhez. Az Bethlen János 1659—1678. 1601-ben visszatérő Báthori Zsigmond Bethlen Farkas 1678—1679. kancelláriáján újból titkár.

5 Mint látjuk: a korszak jelentős részeiben nincs betöltve a kancellári tisztség. A legkönnyebb erre az 1540—1551-i időszaknál magyarázatot adni: a kezdeti kialakulatlanságban Izabella és Fráter György mellett egyaránt titkári rangban lévő személyek látják el a kancellári teendőket. 1556-tól 1600-ig a tisztség betöltése folyamatos — talán csak 1575 végén—1576 elején, Forgách távozása és Sulyok Imre hivatalba lépése előtt van szó némi vacantiáról.

7 Náprágyi visszavonulása után pedig feltehetően kancelláriai titkárok vezetik a kancelláriát (itt elsősorban Jacobinus Jánosra gondolhatunk). Káthay letartóztatása után az akkor kancelláriai titkári rangot viselő Péchi a kancellária vezetője. Arról viszont ismét csak feltevésünk lehet, hogy ki kerül a hatóság élére helyettesként 1612 őszén, Imreffi halála után; Hidy Györgyre gondolhatunk, akit már 1610 januárjában „fw secretarius"-ként említenek.

8 Hogy Kovacsóczy István egy ideig titkári rangban helyettesíti-e a letartóztatott Péchit, vagy azonnal megkapja a kancellári kinevezést, az formai kérdés. Az azonban már nem, hogy az ő halála után jó két évtizedig nincs Erdélynek kancellárja. A kancellár tényleges szerepkörét 1634-től 1644-ig Kassai István, I. Rákóczi György kormányzatának egyik kulcsembere látja el.

9 El kell töprengeni rajta: mi vezette a fejedelmet ebben a megoldásban. Egyszerűen „olcsó kormányzatot" akart-e? Ez is motiválhatta a dolgot, I. Rákóczi Györgytől a takarékosság nem volt idegen — de nem ezt tartjuk a fő oknak. Arról már szóltunk a fejedelmi tanács ismertetésénél, hogy I. Rákóczi György a tanácsúri tisztségek egy részét is üresedésben hagyta, s ráadásul még a tanácsúri ranggal rendelkezőknek egy részét sem kérdezte meg, ha a tanács véleményét kérte. A fejedelemnek autokrata kormányzatához nem bizonyos rangokat viselő személyekre volt szüksége, hanem a funkciót ténylegesen ellátó tisztviselőkre. Kassai pedig ítélőmesteri funkciója révén amúgy is vezette a kisebb kancelláriát, s több évtizedes hivatalnoki rutinnal rendelkezett. Kassai 1644 vége felé halt meg — a kancellár tisztét azonban még egy jó évtizedig nem töltik be, nyilván ugyanolyan meggondolásból, mint előzőleg. Most feltehetően úgy alakulnak a dolgok, hogy a kancellária napi ügyintézését a titkár vezeti, 1644-től I. Rákóczi György haláláig Szalárdi János (vicesecretariusi rangban), 1649-től Pálóczi Horvát János (őt 1650-ben már supremus secretariusként említik).

10 Az érdemi (elsősorban külpolitikai) feladatok ellátásában azonban