Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

már I. Rákóczi György utolsó éveiben szerepet kap Kemény János, s II. Rákóczi György alatt ez a szerep alaposan megerősödik. 11 1656-tól azonban Erdélynek folyamatosan van kancellárja (az uralmi válság egy szakaszában kettő is egyszerre, s Bethlen János Keménv János veszte után igen hamar átveszi Apafi kancelláriájá­nak irányítását). Bethlen Farkas halála után azonban a kancellári tisztség ismét egy jó évtizedig üresedésben van. A helyzet itt némileg hasonló az 1644. utánihoz, bár bonyolul­tabb. A kancellária napi ügyintézését feltehetően ismét a titkár, Lugossy Ferenc irányítja; a fejedelem bizalmas rendeleteit azonban legalábbis 1684 tájt Inczédi Mihály (akkor a fejedelmi pecsét és titkos levéltár őre) írja le, bizonnyal belefolyik tehát fogalmazásukba is. 1689-ben pedig a fejedelmi udvar praebendariusainak kimutatása (A-gy.) „secretaria"-t említ. Tagjai Inczédi György és Mihály (most György a pecsét és titkos levéltár őre), valamint négy kancelláriai írnok. Ez a szűkebb szervezet biztosította akkor a napi ügyintézés folyamatosságát. A kancellárhelyettesi szerepkör, amelyet Kassai s utána Kemény János egymaga gyakorolt, itt megoszlik. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a legtöbb Telekinek jut belőle, 12 de van nyoma Mikes Kelemen 13 és Bethlen Elek 14 ily tevékenységének is. (Különleges eset az, 1689 júniusában, amelyben Teleki, Bethlen Elek és Gergely meg Gyulay Ferenc együtt készít egy fogalmazványt.) 15 A rendelkezésünkre álló adatok arányainak értékelésénél persze ne tévesszük szem elől azt a körülményt, hogy Teleki személyi levelezése sokkal épebben maradt meg a többiekénél. Annak a kancellárhelyettesi szerepnek pedig, amelyet Naláczi István már Bethlen János kancellársága alatt játszott, annak az udvarból való távollétei idején, 1680-tól csak meg kellett erősödnie. Ismételjük: a szerepkör megoszlik, s csak nagy kautélákkal mondható, hogy Telekinek jutott belőle a legnagyobb rész. Teleki hatalmának alapja (akárcsak Kemény Jánosé 1644 s még inkább 1648 után) nem a kancellárhelyettesi funkció volt — különösen az 1680-as évek megosztottsá­gában nem. A kancellárlista elemzése több vonatkozásban is tanulságos. Vizsgálatunk első aspektusa: honnan kerülnek ki a tisztség viselői? A már született arisztokraták közül való legnépesebb csoportjuk (Forgách Ferenc, Jósika, Pettki, Kendy István, Mikes Mihály és a két Bethlen). Kisebb, de jelentős csoport a tisztán hivatali pályán felemelkedők (Sulyok, Kovacsóczy Farkas, Jacobinus János, Péchi Simon). A többiek közül Csáky és Náprágyi egyházi pályán emelkedik tisztéig, Kovacsóczy István kancellárfiú (igaz, hogy apja halála után két évtizeddel tűnik fel a fejedelmi udvarban, s még később tisztségben). Imreffi birtokos nemes, de nem arisztokrata. Káthay végül különleges eset; 1604 előtt nem találjuk nyomát erdélyi hivatali pályafutásának. A kancellári tisztre jutás két főtípusát mindenképpen a két első kategória alkotja. Ami azonban nem tanulságok nélküli: a nagy felemelkedések ideje a 16. század s a 17. század eleje. Az átmenetet Kovacsóczy István és Kassai jelentik; utánuk már csak főrangú kancellárok és kancellárhelyettesek jönnek (csak Teleki fér be közéjük a felemelkedők közül). A névsor azonban eleve csábít arra, hogy a kancellároknak a 16—17. századi Erdély kulturális életében vitt szerepét vizsgáljuk. Itt a legtöbb esetben elégségesnek

Next

/
Thumbnails
Contents