Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

ellenvádakat emelnek: az erdélyiek Várad körül körben erődítményeket emelnek, be akarják keríteni a török fővégvárat! A porta végül is kapucsit küldene ki vizsgálatra, ahhoz csatlakozna a budai Ali bég. (Később csak Ali bég kiküldéséről hallunk.) Apafi erre 1672. január 10-én a tanácsurak véleményét kéri. Maga úgy látja — írja nekik —, hogy itt az alkalom Piri pasa defterének

930 érvénytelenítésére. Arra szeretné rábírni Alit, hogy ne Váradon átjöjjön Erdélybe (hogy az ottaniak ne befolyásolhassák), hanem Lippának vagy Debrecennek. A tanács javaslatát várta arra nézve, hogy hány személyt s kit küldjön a bég elé? Egyben arról is, hogy mennyi pénzt kell előteremteni, s honnan, Ali „elméjének megcsinálására"? Maga 500—600 tallért rászánna erre —jelzi —, többet nem.

931 Feltehetően meg se várja az összes censurák megérkezését (Telekié Kővárról, s Béldié Bethlenből jó esetben is legkorábban január 19-én ért Ebesfalvára, ahol Apafi akkor tartózkodott), s január 17—18-a táján újra kéri a közelebb lakó urak véleményét, legalábbis Bethlen Jánosét és Nagy Tamásét, Bethlennek megküldve az addig hozzáérkezett véleményeket is.

932 Az ő javaslatukra döntött úgy Apafi, hogy a szászok adójából vesz fel kétezer tallért e célra, s a tanácsurak adjanak assecuratoriát az universitasnak az összeg beszámításáról. Ali bég elé pedig a szélbeli vármegyék főtisztjeit rendelte (ez a tanácsurak közül Bánffy Dénest, Kapyt, Telekit és Rhédeit jelentette).

933 A biztosok kiszállnak, tárgyalnak a béggel — s a kérdés továbbra is nyitva marad. A Váradhoz hódolás ügyében Apafi, Szilvási portai jelentését véve, 1672. május 1-én újra megkérdezi a tanácsurakat,

934 ebben az esetben azonban nem ismerünk censurát. Amikor a nagyvezér ez ügyben rövidesen saját emberét küldi Apafihoz, s az Bethlen Jánosnak rendelkezik az ügyben, Bethlen ténykedését inkább kancellárinak, mint tanácsúrinak kell tekinteni. Ez a kérdés azonban innentől kezdve majd két évig nem kerül a tanács elé. Helyette 1672 nyarán ott a porta már hosszabb ideje nem szereplő követelése: Erdély szállítson élést a török táborra, ez esetben a Lengyelország ellenire. A kérdés több ízben kerül a tanács elé. Először június második felében, az országgyűlés alatt. Akkor, röviddel későbbi saját nyilatkozata szerint, Bánffy Dénes vetette fel a tanácsban, hogy a nagyvezér most a közelben lévén, kedveskedni kellene neki, de kisebbségben marad.

935 Teleki, szintén kevéssel az országgyűlés után, arra hivatkozik, hogy ő korábban is azt hangoztatta: addig kell adni, míg nem parancsolják.

936 Már az országgyűlés vége, 1672. július 2-a után érkezik meg a portai ügyvivő jelentése a török élésköveteléséről. Egyelőre csak Panajot közli ezt vele, Apafi azonban július 6-án mégis kiír az urakra azzal, hogy mielőbb adni kéne élést. Ha ti. aratás utánra halasztják, késő lehet, s bajt hozhat az országra.

937 Amikor egy jó hónap múlva, augusztus 10-én újra tudni akarja tanácsa véleményét, már nem az a kérdés, hogy adni kell-e vagy sem, hanem az, hogy az élésszállítmányt a török táborba kísérve Baló László az éléssel együtt a töröknek adja-e a vonómarhákat is? Hallgatólagosan itt a szekerekkel menő béresek sorsáról is szó van.

938 A törökkel azonban nemcsak a szekeresek sorsa miatt nem érdemes huzakodni az igavonó marhákon; azért sem, mert ekkor már készülődnek a bujdosók az 1672. őszi kitörésre, s velük Teleki Mihály is.