Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Most két évre eltűnik a tanács szemköréből a török diplomácia. Amikor 1674 júliusában újra hallunk róla, ismét a török táborra való élésszállításról van szó — annak egy részletkérdéséről, az élésvivő szekerek mellé fogadott béresek hópénzéről.

939 Másfél hónap múlva újra ott a régi téma, a váradiakkal való hódoltsági viszály — most azonban a dolog másra fakad ki. Nagyszámú váradi török vonul Somlyóhoz azzal, hogy (a korábbi szokás ellenére) maguk akarják felvenni a hódoltsági dézsmát. Bánffy Dénes mint kolozsvári és szamosújvári főkapitány 1674. augusztus 27-én törvénybe foglalt főkapitányi jogköre alapján tesz bizonyos lépéseket a fegyveres ellentüntetésre, de ugyanakkor jónak látja Apafi rendelkezését is kérni: védekezzék-e vagy engedje be a törököt? Egyben azonban a tanács összehívását is javasolja. Még aznap ír Telekinek: ha lehet, menjen be Radnótra, s hasson oda, hogy a fejedelem hívja össze tanácsát. „Én valamit ő nagysága és az urak parancsolnak, azt követem." Apafi szintén augusztus 27-én össze is hívja a tanácsot, kikéri a távolabb lévők censuráit. Másnap viszont, nyilván a tanács meghallgatása nélkül, már rendelkezik egyes megyéknek felülésre.

940 Hogy a tanácsülésre szeptember 4—5-e tájt sor kerül-e, arra csak bizonytalan nyomok vannak — az azonban biztos, hogy Bánffy ellen e napokban szerveződik meg (legalábbis határozottabb formában) a liga. Hiába hajtja végre, teljesen törvényesen járva el hatáskörében, élete legpozitívabb tettét a nagyúr, előnyös megegyezést kötve a váradiakkal, a Bethlen—Béldi-párt mégis fegyveres akcióba lép, Bánffy párthívei (Telekiek) pedig egy időre félrehúzódnak a ligától, de Béldiék november közepi mozgósítása láttán újra mellettük lépnek fel; a végeredmény Bánffy nótával veszte. S a folytatás: 1675 tavaszán újból ott a hódoltsági határ kérdése: a török nem tartja be a Bánffyval kötött megállapodást, a végek ügyének rendezésére kiküldött biztosok (tanácsurak és főrendek) nem tudnak megegyezésre jutni vele. Apafi 1675. március 13-ára összehívja a tanácsülést.

941 Magáról az ülésről csak annyit tudunk, hogy ott nem uralkodott pánikhangulat, bár a határviszály ügye nem jutott közelebb a megoldáshoz. A fejedelem mindenesetre újra censurát rendelt a távollevő tanácsuraktól, ismertetve velük az ülésen történteket is.

942 A határkérdés változatlanul lezáratlan marad. Tanácsi tárgyalásának azonban 1679 nyaráig nincs nyoma. Közben csak egy más természetű, összefüggéseiben nagy súlyú ügy epizódja foglalkoztatja e vonatkozásban az urakat. 1677 őszén Kapy Györgynek kellene, főkövetként, bevinni a portára az adót. Szeptember vége felé azonban úgy tűnik, hogy követségének akadályai lesznek, s Apafi a tanácsuraktól kér javaslatot más főkövetre.

943 Kapy azonban mégis bemegy a portára az adóval, ott Béldiék és Zólyomi kezére dolgozik, s rajta is veszt: per alatt, fogságban hal meg. Önmagában véve epizód, de rendkívül veszélyes, s más, nagy ügyekhez is kapcsolódó az 1679. nyári hódoltsági összetűzés. Somlyai katonák portyázó törököket vágnak le. Apafi június 30-a tájt kérdezi meg tanácsurait: hogy kellene megelőzni az ebből származó bajt?

944 Július 11-én viszont Bethlen Farkas, Rhédeitől (Bánffy Dénes utódától a kolozsvári főkapitányi tisztségben) híreket véve a török Somlyó elleni szándékairól, motu proprio tesz javaslatot a védelmi intézkedésekre.

945 A válság aztán még hónapokig akut az incidens miatt; attól kell tartani, hogy a porta Béldit vagy Zólyomit szabadítja Erdélyre. Végül is formális