Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

múlva ismét napirendre kerül a kérdés: a somlyai őrség portyázó törökökre csap, egy törököt elfog, lovakat zsákmányol, erre a váradi pasa azzal fenyegetőzik, hogy ezer lovassal üt Erdélybe — ez már majdnem háborút jelent. Apafi 1669. július 11— 12-e tájt censurákat rendel tanácsuraitól a teendőkről.

921 A nyílt fegyveres összecsapásra nem került sor, de a határviszályoknak változatlanul nincs vége. 1670 (a tanácsot illetően) „csendes év'

1 e tekintetben; annál kevésbé a következő kettő. Bánffy Dénes ugyan 1671. április 20-án még motu proprio tesz javaslatot Apafinak a székelyhídi vámügyekben.

922 Rövidesen azonban bonyolultabb ügy kerül a tanács elé. 1671. május 8—9-e tájt császári követ érkezik a fejedelemhez a bujdosók kiadását követelni, s ugyanakkor török követ is tart oda — feltételezik, hogy ugyanebben az ügyben. (Csak később derül ki, hogy megbízatása csak egy határsértéssel kapcsolatos.) A kritikusnak tűnő (s valójában sem könnyű) helyzetben Apafi kikéri tanácsurai véleményét,

923 majd egybehívja a tanácsot is. Csak a két Bethlen (János és Farkas) meg a két Bánffy (Dénes és Zsigmond) érkezik be; ők határoznak május 16-án úgy, hogy Naláczi mint udvarmester „szembesítse" a két követet — a császári követ ti. azzal érvel, hogy a török hozzájárult a bujdosók kiadásához, a török követ viszont (láthatólag tájékozva lévén a porta álláspontjáról) kész volt cáfolni ezt.

924 Rövidesen azonban ott az újabb súlyos gond: a török követelése nagyszámú Zaránd és Hunyad megyei falu Jenőhöz hódolásáról. Daczó János főkövet s követtársai 1671. május 23-án Apafinak s a tanácsnak is jelentést tesznek Drinápolyból, utasítást kérve.

925 A fejedelem június 5-én 8 tanácsúrral vitatja meg az ügyet, úgy küld új utasítást a főkövetnek s társainak.

926 Daczó személyével ez évben még egyszer találkozunk a tanács ez ügykörében. A bujdosók (említettük) azzal vádolták: ellenük dolgozott a portán, követtársai megsértődtek azon, hogy semmibe vette véleményüket. Apafi 1671. október második felében mégis újra főkövetül küldte volna a portára,

927 amikor azonban a fejedelem és tanácsa előtt szó esett megbízatásáról, az urak (Bethlen Jánost és Fleischert kivéve) úgy nyilatkoztak, hogy Daczó nem alkalmas ily feladatok ellátására. Apafi előbb nem engedett, aztán Teleki útján üzente meg a tanácsnak: jóvá fogja hagyni döntésüket a főkövet személyéről. A tanács aztán Nemes Jánost küldte a portára Daczó helyett.

928 Nemes alig indult még útnak, mikor a fejedelem megkapja portai ügyvivője friss jelentését. Az panasszal fordult a nagyvezér tihájához: Kucsuk pasa Erdély nagy részét követeli, így nem fogják tudni fizetni az adót. A tihája megnyugtatja: a porta nem adott ki ily rendelkezést, de az erdélyiek vigyázzanak, hogy a határt kijelölő defterek megvizsgálásakor ne maradjanak hazugságban. Ugyanakkor azonban azt is közli az ügyvivővel, hogy a porta a 80 000 tallér adóból 30 000-et aranyban követel, s hiába érvel az ügyvivő, a tihája azzal zárja le a beszélgetést: ennek meg kell lennie. Apafi 1671. október 28-án kikéri a tanácsurak véleményét erről (közölve azon meggondolásait, hogy a portán csak nagy kárral lehet átváltani a pénzt aranyra, a követeknek amúgy is kölcsönt kell felvenniük, hogy az adóösszeg teljesen meglegyen, s azt is, hogy a követeknek jelezte: a tanács határozata alapján kiadandó újabb rendeletéig ne engedjenek).

929 Az 1672. év pedig ismét súlyos gondokkal indul e vonatkozásban. Nemesek keményen verekszenek a portán, előadják Erdély határsérelmeit. A váradiak erre