Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

memorandumban próbálja megerősíteni álláspontjukban a támadás híveit. Azok azonban félnek, az ellenpárt akcióba lép, Apafi maga is meginog, s a határozat végül is az, hogy Teleki maradjon helyben újabb rendelkezésig, a magyar hadak oszoljanak kvártélyukba, Teleki pedig fizessen az erdélyi hadaknak, ha van erre francia segélypénz — közben pedig Székely Lászlót sietve a portára kell küldeni.

853 Most Székely s a bujdosók követei (Kende Gáborék) portai tárgyalásainak eredményére kell várni, közben pedig Apafihoz érkezik a brandenburgi választó 1677. július 20-i levele (tán Kökényesdi ismertetett követsége nyomán), eltanácsolva a fejedelmet a bujdosók támogatásától. Apafi szeptember 2-án a tanácsurak véleményét kéri,

854 (de ez az ügy súlyát tekintve csak epizód),

855 s mire az ismert censurák elkészülnek, már Erdélyben van Radics a portáról azzal a hírrel, hogy a bujdosók kiindulásának lényegében nincs akadálya. Erdély részvételének ügye azonban még mindig nem tisztázott; így az északnyugati határszélen, Teleki, Thököly és Forval tárgyalásain az a javaslat születik, hogy a bujdosók egyesüljenek a Lengyelországból jövő segédhadakkal, s a portai döntésig Thököly legyen (Apafi megbízásából) főparancsnokuk. Thököly Radnótra vágtat a javaslattal; Apafi szeptember 14-én hozzájárul a bujdosók és a segélyhad egyesüléséhez — s csak ezután, 15-én hívja egybe a tanácsot, de közben Thökölyt valóban megteszi a bujdosók ideiglenes főparancsnokának. A tanács tehát csak utólag értesül a fejedelem intézkedéseiről.

856 Az ideiglenes főparancsnok azonban vissza sem ért a határszélre, mikor a bujdosók előhada már kiindul az egyesülésre. Szeptember 16án azonban, Thököly visszaindulta után, Apafi újabb portai híreket kap, s most a tanács is közbeszól: Székely Lászlóék visszaérkezéséig nem szabad elsietett lépéseket tenni az egyesülés dolgában. Pár nap múlva (szeptember 22. tájt) a tanács (Székelyéknek útjukból küldött biztató jelentése hatására) legalább Teleki megingott pozícióján erősítene azzal, hogy rábízza az újonnan fogadott hadak kvártélyainak kiosztását is.

857 Teleki pedig maga is tisztában van vele, hogy a bujdosók főgenerálissága kicsúszhat a kezéből, s erőteljesen védi pozícióját. Thököly azonban újra a fejedelmi udvarba vágtat, s ott van akkor is, mikor a tanács október 12-én végre összeül döntést hozni az egyesülés és kiindulás ügyében. (Apafi maga, lánya betegsége miatt, nincs jelen; az urak közül Bethlen Farkas, Bánffy Zsigmond, Kapy, Haller János, Rhédei és Náláczi vannak ott — tehát a határszélen távollevő Telekin kívül nem jött be Bethlen János, Béldi és Haller Pál.) Thököly (aki szeptember 30-a óta az udvarban számos tanácsúrral tárgyalt külön-külön) hosszan terjeszti elő kérését: minthogy a török-tatár hadak czeherini veresége miatt Apafi nem remélhet kedvező döntést a portától, ő azt kérte a fejedelemtől, hogy engedje ki magánemberként a hadakhoz, s az a tanácshoz utasította ezzel. A tanács azután Thököly nélkül ülésezik, s október 13-án, a francia segélyhad s a bujdosók nyalábvári győzelme hírére, megadja az engedélyt Thökölynek a kimenetelre s a bujdosóknak a segélyhaddal egyesülésre s akcióba lépésre.

858 Mikor azután Székelyek végre, október 29-én, megérkeznek azzal, hogy a török 1678-ra segélyt ígért, s nem ellenzi a franciákkal való tárgyalást sem, azt azonban utólag kellene a portán „elrendezni", hogy az egyesülés már megtörtént (Székelyek erről nem tudván, nem tehettek ez iránt lépéseket), október 31-én a tanács (Thököly is jelen