Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

lévén az ülésen) úgy dönt, hogy a portára Fajgelt kell küldeni az egyesülés utólagos elfogadtatására; a bujdosó végbeliek egyesüljenek a többiekkel, s azok döntsék el, hogy a kiindultak után akarnak-e menni, vagy tavaszig kvártélyban maradnak.

859 Ezzel azonban a bujdosók ügye ismét majd egy évre eltűnik a tanács látóköréből. A támadás 1677 őszén már nem indul meg, s amikor 1678 tavaszán végre sor kerül rá, akkor sincs nyoma tanácsi határozatnak. A szerv akkor foglalkozik újra e kérdéssel, amikor Teleki s a vele volt hadak a kevés és tiszavirágéletű eredményt hozó 1678-as hadjáratból visszavonulnak az erdélyi határszélre. A nagyvezér arra inti Apafit, hogy idegen (nevezetesen lengyel és francia) hadakat ne engedjen Erdélybe. A tanács meg is kéri Telekit, hogy ne hozza be őket.

860 1 67 8 decemberében a téma már a fegyverszüneti tárgyalások, ill. a francia segély látható elapadása.

861 1679. február elején a tanács együtt foglalkozna Naláczi és Vajda László követjelentésével

862 — Vajda azonban feltehetően a téli út nehézségei miatt (egyébként is helyes lévén titokban utaznia) csak február 17-én ér fel Bécsbe. így a tanács a császár álláspontjának ismerete nélkül kell hogy rendet tegyen a bujdosók ügyeiben. Apafi feltehetően tanácsi határozat alapján záratja el a bujdosók nevében (s felhatalmazása alapján) fegyverszüneti tárgyalásokat folytató Szalay Pált és Klobusiczkyt, s Thökölyt meg Wesselényi Pált Erdélyben visszatartva küldi ki a bujdosók ideiglenes vezetőjéül Ispán Ferencet

863 — a bujdosóknak a túlzott önállóságról való leintése evidens szándékával. Vajda március első napjaiban érkezik vissza Erdélybe. Teleki (a fejedelem felhatalmazása alapján) felbontja az általa hozott leveleket, s március 9-én a tanács mielőbbi megkérdezését (egybehívását vagy az urak censuráinak bekérését) s a porta tájékoztatását javasolja.

864 A fejedelem a portára (ügyvivőjének) sietve ír is, a tanácsot azonban csak április 6-ára vagy 7-ére hívja össze, addig a portáról is újabb híreket remélve.

865 Ez az időpont is április 12-ére módosul.

866 S közben, április 7-én, valóban megérkezik Szekhalmi portai ügyvivő jelentése: a porta bizonyos feltételekkel hozzájárul Apafi békeközvetítéséhez.

867 Az áprilisi tanácsülés küldi Vajdát újabb bécsi követségére, javaslatokkal a béketárgyalás helyére, idejére s a delegációk összetételére.

868 A császárral való tárgyalás kérdése most egyelőre félrekerül a tanács szemköréből; közben pedig a szervnek azt a támadását is ki kell védenie 1679. június végén— július elején, amely Szalay és Klobusiczky fogsága miatt éri Erdélyt.

869 A tárgyalásokra végül is nem kerül sor. I. Lipót 1679. július végén már elutasítja Apafi követelését. Teleki, figyelmeztetést kapva Magyarországról, amúgy se menne fel követségbe Bécsbe. Újrakezdődnek az ellenségeskedések. Apafi augusztus 22-én a császári határsértések ügyében kéri ki tanácsurai véleményét.

870 Az 1678-ihoz hasonló támadásra azonban nem kerül sor. A bujdosók irányítása már egyre inkább kicsúszik Erdély kezéből. Azok 1679 novemberében azzal küldik be Apafihoz Gyulaffi Lászlót, hogy amennyiben a török vagy a fejedelem nem ad azonnali tényleges segélyt, maguk tárgyalnak a császárral.

871 Apafi november 29ére egybehívja a tanácsot,

872 s Teleki útján külön berendeli a Máramarosban, Huszton s a Szilágyságban lévő bujdosók főbbjeit is

873 — ezek (Kende Gábor, Ispán, Keczer Menyhért, Szepessy, Bessenyei, Farkas Fábián, Orlai, Kubinyi László, Fajgel s mások) a bujdosók Apafira orientálódó csoportja, szemben a