Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Radnótra; nem jelzi: kik vettek részt rajta, holott valószínű, hogy csak ő maga, Bánffy Dénes és Teleki — sőt még az is lehet, hogy csak Apafi és ő tárgyalt Radiccsal), s ismeretes, hogy művét a bujdosók fegyveres támogatásának álláspontjával szembeni erős ellenérzéssel írta (a klasszikus példa erre nem is a jelen eset, hanem az 1673-ban Székely Lászlónak adott állítólagos portai válasz, amit semmisem igazolj. Biztosabb nyomai vannak a tanács ez irányú tevékenységének a mozgalmas 1672. évből. Először Bethlen János és Miklós tervének, a magyarországiak érdekében az európai uralkodóknál történő diplomáciai fellépésnek aktuális szakaszában hoznak döntést 1672 januárjában. Bethlen Miklós megírja az európai uralkodóknak küldendő leveleket, a csanádi tanácsülésen jelenlévő urak azonban úgy határoznak: e leveleket s a levélvivők instructióját nem biztonságos Apafi pecsétjével s aláírásával felküldeni; Bethlen Miklós dolgozzon ki e helyett egy „az Austriaca Austeritáshoz alkalmaztatott" újabb röpiratot, s azt küldjék fel egyszerű credentionalisszal.

820 A diplomáciai akció gondolata azonban most egyelőre félrekerül. Újból a fegyveres támadás programja kerül előtérbe. Petrőczy és Szepessy (a bujdosók portán járt s aztán Budán hosszan elidőzött követei) februárban Erdélybe érkezvén, szóban szeretnének jelentést tenni a bujdosók összességének s megvitatni velük a további teendőket. Apafi „mellettünk lévő becsületes tanácsúr hí veinkkel'' s Petrőczyékkel együtt március 15-ére Tordára hívja egybe a bujdosókat.

821 A támadási tervvel kapcsolatban azonban a tanácsnak rövidesen más teendői vannak. Petrőczy és Szepessy ti. március 26-án ráveszi Apafit arra, hogy saját kezűleg írjon pátenst Magyarországra a mellettük való felülésre (a sajátkezűségre azért van szükség, hogy még a fejedelmi apparátusnak se legyen tudomása a dologról), adjon pecsétjével és aláírásával ellátott albát (szükség szerinti felhasználásra) s megbízólevelet Telekihez. Székely László (akkor postamester) megszimatol valamit a készülőkből, azonnal ír Telekinek. Bánffy Dénes pedig az udvarba érkezik, gyanút fog Apafi s a két bujdosó vezető titkos tárgyalásai miatt, s ezt, úgy látszik, érezteti is a fejedelemmel. Erre az meginog. Március 27-én visszavonja 26-i intézkedéseit, nem kis mértékben a határozott, nagy tehetségű Székely fellépésének hatására. Utána Bánffy Dénesnek is tudtára ad mindent. Az pedig Bodolán (ahol Béldi Pál lányának és Wesselényi Pálnak, a későbbi kuruc generálisnak ekkor van az esküvője, s ott jelen van valamennyi tanácsúr, kivéve a családi gyászt tartó s egyébként is a támadási előkészületek miatt a határszélen levő Telekit, továbbá Bethlen Farkast) a tanács elé viszi a dolgot (a fejedelem távollétében, nem általa összehívott ülésen). Tizenkét órás tanácskozás után úgy döntenek, hogy Bethlen János, Bánffy Dénes és Nagy Tamás útján kérdőre vonják a fejedelmet: miért elegyedett a dologba maga s az ország veszedelmére? s kérik: vétesse vissza Szepessyéktől a leveleket. Egyben, Nagy Tamás és Naláczi útján, megróják a bujdosók vezetőit is hálátlanságukért, s leintik őket. Szepessy külön leckéztetést is kap azért, mert állítólag úgy nyilatkozott a portán, hogy Apafi és tanácsa az oka Zrínyiek halálának s Magyarország vesztének. A tanács véleménye a fegyveres akcióról: ha a bujdosók indítanak valamit a császár ellen, ne Erdélyből tegyék — s