Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

akárhonnan, Erdélyben többet nem kapnak menedéket.

822 A bodolai tanácsülés viszont lépne egyet előre Bethlenek diplomáciai terve ügyében: Bethlen János megbízást kap a protestáns fejedelmekhez intézendő megkeresés átjavítására.

823 A tanács szerepe 1672, júliusában—augusztusában tűnik fel újra e kérdésben: akkor már javában folynak a bujdosók előkészületei a támadásra. Előbb akkor találkozunk tanácsúri censurával (csak Bethlen Jánosé ismeretes), amikor Grigorie Ghica havasalföldi fejedelem azzal biztatja a bujdosókat, hogy a porta nem ellenzi támadásukat, csak vigyázva tegyék — s a fejedelem, különböző forrásokból hírt véve a dologról, véleményt kér az uraktól.

824 Minthogy pedig Erdélynek élést kell küldenie a Lengyelország elleni török táborra, s a küldeménnyel együtt Baló László megy követül a nagyvezérhez, augusztus 10-én Apafi kikéri a tanácsurak véleményét arról, hogy amennyiben a nagyvezér szóba hozná a bujdosók ügyét, mit feleljen a követ?

825 Rövidesen újabb kérdés a tanácsurak előtt: Spankau azzal fenyegeti Debrecent, hogy ha az odahúzódott bujdosók kitörnek, a várost éri baj, de a debreceniek egyébként is félnek a császári tábor közelségétől. Apafi augusztus 11-én kér ez ügyben sürgős censurákat.

826 Annak, láttuk, csak közvetett nyoma van, hogy a tanács 1672 nyarán állást foglalt a bujdosók kiindulása ügyében, mégpedig pozitívan (Fleischer hivatkozása a radnóti határozatra, Bethlen censurája Debrecen ügyében). Annak viszont semmilyen nincs, hogy a tanács engedélyezte volna Teleki (a bujdosók 1672. augusztus elején megválasztott főgenerálisa) kiindulását velük — annak pedig annál inkább, hogy Teleki maga (feltehetően Bánffy Dénes támogatásával) eszközölte ki ezt a fejedelemnél. A tanács szerepe az ügyben akkor kezdődik, amikor Teleki már útban van Kővár felé, hogy a bujdosóknak már mélyen a királyi Magyarország területén járó hadoszlopai után induljon a magáéval. Bethlen János nem ért egyet a kiindulási tervvel, s eléri Apafinál, hogy az a támadás (és a fiscalis várak éléssel ellátása) ügyében szeptember 17-ére összehívja a tanácsot. Teleki viszont (Apafi korábbi rendelkezéseire hivatkozva) kiindul — s szeptember 20-án Batizvasvárinál katasztrofális vereséget szenved a szatmári császári őrségtől. Közben pedig, szeptember 18—20-án sor kerül a tanács radnóti ülésére, s ott végül is az a határozat születik, hogy 1672. október 10-ére (tehát a szokásosnál sürgősebben, mert az országgyűlés összehívása és kezdete közt általában egy hónap szokott eltelni) össze kell hívni az országgyűlést. Telekivel pedig közlik, hogy nem engedélyezik, hogy bármit is kivigyen Erdély váraiból, s őket csak addig köti vele s családjával szemben az unió-eskü, míg Teleki teljesíti hazájával szembeni kötelességét, s nem elegyedik annak romlására célzó dolgokba. (Ez már akár egy halálos ítélettel is felér.) Az is nyilván a tanács döntésének folyománya, hogy Apafi szeptember 19-én úgy tájékoztatja a nagyvezér táborában tartózkodó Balót: Teleki az ő hozzájárulása nélkül ment ki, a nagyvezér kérdésére azt felelje: Teleki mint végvári főkapitány a német had Erdély felé nyomulásának hírére indult ki, de nem az ország hadával s tudomásával. Apafi elsősorban magát mentené a török előtt, de azért Teleki jóhiszeműségét is bizonygatná. Szeptember 21-én pedig a fejedelem Bécsbe indítja Macskásit (bizonnyal szintén a tanácsi döntés folyományaképpen), menteni őt a támadás miatt (a bujdosók a követség szerint a fejedelem és a rendek