Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

van-e Erdélynek ott elégséges ereje az ellenállásra. Diplomáciai eszközöket javasol a baj elhárítására.

810 A két Haller a legbátortalanabb. Haller János arra hivatkozva nem gátolná meg az átvonulást, hogy a császár kegyelmességét ígéri a magyarországiaknak, s saját birodalmában jár el; csak arra vigyáztatna, hogy e hadak Erdélyben ne tegyenek kárt.

811 Haller Pál pedig odáig megy: ha az átvonulok nem sértik Erdélyt, nem háborgatná őket (annál is inkább, mert a fejedelem tudja: van-e Erdélynek módja garázdakeresésre).

812 A nagybányai ügy végül is nem lesz casus belli. 1670. október elején még egy válságos pillanat: Apafi a tanácsurak véleményét kéri arról, hogy tűrje-e tovább a császáriak által Erdély határszélén okozott károkat, vagy álljon ellen nekik?

813 Innen azonban 1671 májusáig nincs nyoma a tanács hatáskörében e kérdéscsoportnak. Akkor a dolgot egy rémhír indítja el: a török támadni készül a Habsburgbirodalom ellen, s a császár előbb fel akarja prédálni Erdélyt, hogy az ne legyen alkalmas hadtápterülete a töröknek s erdélyi segélycsapatainak. Teleki ennek kapcsán a tanács megkérdezését javasolja Apafinak, s egyben mindjárt a várak megrakását éléssel, a Keresztesmezőre pedig vagy ezer lovasból őrség gyűjtését.

814 Apafi mindjárt mozgósít is. Erre Teleki s most már vele együtt Bánffy Dénes is újra a tanács egybehívását tartaná szükségesnek.

815 1671. május 16-án azonban csak a Gyulafehérvárott jelenlévő néhány tanácsúr (Bánffy Dénes és Zsigmond, Bethlen János és Farkas)

856 hozza meg a készültséget, ill. Marosszék és a vármegyék felültetését és Déshez vonulását elrendelő döntést.

817 Az is kérdés, hogy hány tanácsúr s ki van jelen azon az 1671. szeptemberi tanácskozáson, amelyről Bethlen János bőven, de pontatlanul ír. A dolog előzménye: 1671 júliusában a porta védelmével biztatja a bujdosók követeit, Erdély követének, Daczó Jánosnak viszont halogató (vagy épp egészen tagadó) választ ad a magyarországi támadás engedélyezése ügyében, a bujdosók ezért azzal vádolják Daczót, hogy ellenük dolgozik, s a nekik, ill. Daczónak adott válasz közti eltérés tisztázására Radics Andrást küldik Apafihoz. Az útjában tárgyal Bánffy Dénessel és Telekivel. Bánffy egyrészt nem látott elégséges alapot az akcióra a török ígéreteiben, másrészt attól tartott, hogy a bujdosók ki akarják venni a kezdeményezést az ügyben Erdély kezéből (ráadásul még Radics hevessége fel is bosszantotta, úgyhogy jól ki is oktatta a bujdosók emberét). Teleki viszont fantáziát látott a dologban. Ő maga a Radnóthoz közel lakó tanácsurak összehívását javasolta; ez elsősorban Bethlen Jánost, Bánffy Dénest s őt magát jelentette. Apafi pedig legalábbis Telekit be is rendelte 1671. szeptember 9-ére Radnótra.

818 A radnóti tanácskozásról Bethlen úgy tudósít, hogy Radics ott ismerteti a bujdosók követei által előadottakat, és sürgeti Apafi fegyveres fellépését a császár ellen, a tanácsurak viszont üres ígéreteknek tartják a portán kapottakat, nem nemzetek közti szövetségnek — erre Radics legyávázza a tanácsot, s úgy nyilatkozik, hogy akkor Apafi nélkül pusztán török segítséggel is belevágnak. Apafi és a tanács erre úgy határoz: meg kell tudni a török álláspontját.

819 Mármost tény az, hogy Apafi elküldi Balót a budai vezérhez ez ügyben. A tanácskozás körül azonban némi kételyeket ébreszt az, hogy Bethlen egyrészt lényeges kérdésekben pontatlan (augusztusra teszi az ülés időpontját, pedig Radics csak szeptember 6-án ért