Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
egybe is ül a tanács. Közben ti. megérkezik Rozsnyai Dávid a portáról — mint ismeretes, azzal az álhírrel, hogy a porta nem engedélyezheti Apafi kiindulását Magyarországra, Zrínyi Péter pedig vejét, I. Rákóczi Ferencet akarja Erdély trónjára ültetni. Minthogy pedig 1670. április 10-én I. Rákóczi Ferenc vezetésével ki is robban a kelet-magyarországi felkelés, az 1670. április 17—19-i tanácsülés tárgya: hogy csempésszék ki Erdélyből Kászonit, s mivel bocsássák vissza Ispán Ferencet. 797 A Rozsnyai-hozta rémhír hatására egyelőre szó sincs a magyarországiak támogatásáról. Azt azonban a tanács is jónak tartja (kérdés, hogy az említett ülés-e vagy egy néhány nappal későbbi), hogy részleges felkelést kell elrendelni. 798 1670 májusában azonban Erdély számára is új fejezet nyílik e vonatkozásban — új politikát kell kidolgoznia. Ismét (s nem is egy ízben) meg kell kérdezni a tanácsurakat. Apafi előbb (Bethlen János javaslatára) május 3-án kéri a tanácsurak véleményét a teendőkről. 799 Május 10-én újból kiír a tanácsurakra, most már arról kérve véleményüket: küldjön-e fel valakit a császárhoz közvetítésre. A censurakérő rendelet itt utal Erdélynek a Rákóczi-házzal szembeni követeléseire is — Apafi még nem értesült róla, hogy I. Rákóczi Ferenc végképp ártatlan a portai rémhír által rákentekben, s amellett most mentené az Erdély számára a Rákóczivagyonból menthetőt is. 800 Május 13-án ugyanezt a kérdést ismétli meg a tanács több más tagjához. 801 Ezzel azonban a kérdéskör egyelőre megint lekerül a napirendről; amikor 1670 nyarán újra szóba kerül, már a császár ellenintézkedéseinek egy kényes momentumáról van szó. Nagybányára akarnak őrséget juttatni (ami pedig Máramarost fenyegeti), s ráadásul erdélyi területen át. A tanács előbb (nem ismert időpontban, de augusztus 10. előtt) határozatot hoz a császáriak át nem engedéséről. 802 Rövidesen azonban ott az akut veszély. Bánffy Dénes és Teleki Mihály egyszerre hívja fel rá Apafi figyelmét augusztus 13-án. Bánffy a tanács korábbi határozatára emlékezteti urát, Teleki bekéretné az urak véleményét. 803 A fejedelem augusztus 15én ki is ír a tanácsurakra, censurájukat kérve az ügyben (jelezve: meggondolandó, hogy amennyiben ő eltiltja a császáriak átvonulását erdélyi területen, az erdélyieket is megakadályozzák a Máramarosba való járásban; Kapnik felé ti. királyi területen át vezet az út). 804 Az ismert censurák közül csak Telekié foglal élesen állást az átvonulás meggátlása mellett, 805 s Rhédei Ferenc ajánl fegyveres tüntetést Kővárvidék északi részén, egyben pedig elhúzná a dolgot addig, amíg a magyarországi ügyek rendezésére Bécsből ígért biztosok leérkeznek, s a nagybányaiak véleményét is kitudná a megszállatásról. 806 Béldi inkább nem engedné át a németeket, de emlékezteti rá Apafit: addig is sokan jártak át Szatmárból Nagybányára, s senki se akadályozta volna őket, ha Erdélyen át mennek — a másik fél se akadályozta a máramarosiakat Erdélybe való útjukban, egyáltalán: egyik fél se viselkedett ellenségesen. 807 Bethlen János is ellene van az átvonulás engedélyezésének, de úgy látja: a határszélhez közelebb lévők tudhatják jobban a teendőket — s a tilalom egyébként is haszontalan lesz, ha a császári lovasok kerülő úton bejutnak Nagybányára. 808 A többiek még a két nagy tekintélyű öreg tanácsúrnál is engedékenyebbek. Bethlen Farkas nem kockáztatná egy összetűzésért a császári biztosok leküldését. 809 Ugyanezzel érvel Nagy Tamás is. Ő ráadásul azt sem tudja:
