Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

helyzetének súlyosabbá válásakor kerül sor a vészterhes 1661. áprilisi—júniusi felhatalmazásokra. Előbb az 1661. április—májusi országgyűlés utal a fejedelem és a tanács hatáskörébe fontos feladatokat, nem kevesebb, mint öt tc.-ével. A II. tc. szerint Kemény és tanácsa döntsön a meghagyott magánvégvárak provisiójáról, a bennük tartandó őrség létszámáról s tartásuk költségeiről. Az V. tc. a hadak tartását illetően autorálja (némi megkötésekkel) a fejedelmet és tanácsát. A VIII. tc. hatáskörükbe utalja a fiscalis várak élelemraktárainak feltöltésére beszolgáltatandó gabonáról stb. való rendelkezést. Ezeknél is jóval súlyosabb volt a VII. tc. rendelkezése, ami arra hatalmazta fel Keményt s az urakat, hogy az ország megmaradásáért szükség esetén a török sarchoz is hozzányúlhatnak.

687 A legveszélyesebb felhatalmazás azonban (amit lényegében a fejedelemnek s nem tanácsosainak adtak) egyenesen Barcsai ellen irányult: az V. tc. szerint a fejedelem tájékoztassa tanácsát az ország ártalmára igyekvőkről (külállamokkal az ország veszedelmére levelezők, oda evégett kimenni akarók), de bizonyítékok alapján maga is letartóztathatja őket.

688 Ezt a határozmányt erősíti meg az 1661. júniusi országgyűlés is, ott már kifejezetten Barcsai bírói eljárás nélküli megöletésére hatalmazta fel Keményt. Az utóbbi országgyűlés pedig, I. tc.-ével, korlátlan hatalmat ad Kemény és tanácsa kezébe: tekintettel a török lehetetlen követeléseire, azok fel vannak hatalmazva arra, hogy az ország megmaradása érdekében mindent megtegyenek.

689 Arra persze tán nem is kell külön felhívnunk a figyelmet, hogy az 1661 -í felhatalmazások lényegében a fejedelem s nem ő és tanácsa felhatalmazásai — csak a felelősség megosztásának szándékáról van szó. Mindenesetre Barcsai rövidesen halott — s két hónap se telik el halála után, már kiderül: értelmetlenül; a török Apafit teszi fejedelemmé, Keményre a bukás vár. Tanácsurak mindkét fejedelem oldalán, ahogy az uralmi válság harcai alatt korábban is — a válság utolsó hónapjaiban egy-egy utalás tevékenységükre mindkét ponton: 1661. november legelején Apafi s a fejedelmi tanács tárgyal írásban a Keményhez hű fogarasi őrséggel.

690 Kemény 1661 legvégén a pártján lévő tanácsurak véleményét kéri az Erdélybe nyomulásról.

691 5. 1662—1690 Az 1662—1690-i időszak a fejedelmi tanács történetének egészében véve is, de csak a tanács hatáskörét illetően is a legjobban megismerhető időszaka. A korábbiaknál aránytalanul nagyobb mértékben állnak rendelkezésünkre tanácsúri censurák, egykorú vagy közel egykorú feljegyzések a tanács üléseiről. Mindaz, ami ez időszak vizsgálatával tisztázható a tanács hatásköréről, némileg a korábbi időszakok ellenőrzésére, az ott bemutatott anyag nagyobb horizontú megvilágítására is szolgálhat. Természetesen mutatis mutandis — de nem abban az értelemben, ami máig eléggé közforgalomban van történeti tudatunkban, hogy ti. az Apafi-kor az egyértelmű hanyatlás kora, gyenge uralkodóval, pártok kiismerhetetlen kavargásával. Az Apafi-kor egyáltalán nem egyértelműen a rendi uralom kora — sőt alapjában nem az. Annak ellenére, hogy a tanács működésének igazán bő nyomait fogjuk tapasztalni, mégcsak nem is valamilyen főrendi-tanácsi uralomé.