Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

A hatáskör tárgykörönkénti elemzését itt a tanácsnak az uralmi válsággal (tulajdonképpen annak hosszú utójátékával) kapcsolatos ténykedése ismertetésével kell kezdenünk. 1662. március legelején újabb német hadak bejövetelének híre okoz gondot a tanácsnak.

692 A következő'ilyen nyom: Kapy György, a Rákóczi— Kemény-párt egyik vezetője, 1662. október 25-én a tanácstól kéri a görgényszentimrei gyűlésen rá is kimondott nota törlését.

693 A kegyelmezések végbemennek (nemcsak Kapyé); az 1664. januári—februári országgyűlés a rehabilitációs folyamat egy ténye kapcsán cikkelyezi be (XXXV. tc.) a tanács egy intézkedését: a korodszentmártoni jószág visszaadását Ebeni Istvánnak.

694 Az év májusában— júniusában a császáriakkal folyó tárgyalások kapcsán hallunk a tanács szerepéről,

695 az év vége felé pedig Székelyhíd kérdésében.

696 Az utójáték vége: az 1665. májusi XXXV. tc. Apafit s tanácsát hatalmazza fel a menekült váradi nemesség és katonaság dési, ó- és újtordai meg egyházasfalvi elhelyezésével kapcsolatban szükséges intézkedések megtételére.

697 A főhatalom kérdése itt is, mint a korábbi időszakban, trónköveteléseket jelent, s a két főúri párt leszámolásának bizonyos döntő mozzanatait. A Balassa Imre trónköveteléséről 1666 tavaszán szálló hír vaklárma.

698 Balassát, tudjuk, rövidesen Wesselényi nádor rendszabályozza meg — Erdélyben ugyan játszik szerepet a következőkben, trónköveteléséről azonban nincs szó. Egészen más a súlya Zólyomi Miklós 1667 tavaszán történő török földre szökésének. Az tanácsúr, Bethlen István-ivadék —csak saját hebehurgyaságán és az erdélyi politika higgadt erélyén múlik, hogy lépése komolyabb zavarokat nem okoz. A tanács első intézkedései Zólyomi ügyében 1667. április elejéről valók.

699 Az április 7-i tanácsülés határozatok egész sorát hozza a védekezésre, s elsősorban Hlye és Déva ügyében, a Maros völgyén várva a trónkövetelő beütését. Hlye külső várát el kell rontani, Hunyad megye és Halmágy tartománya mozgósításával, Déván lőpormalmot kell építtetni, a dévai várba gabonát kell hordatni (s egyben a következő országgyűlésen ki kell vizsgáltatni, hogy kinek gondatlansága miatt veszett el az ország korábban odairányított búzája), a fejedelemasszony is kölcsönözzön oda búzát; ágyúállásnak való deszkát, tűzifát, zsindelyt, kendert, vásznat, puskaport kell Dévára szállítani. A tanács provisort is nevez ki oda, aki szükség esetén (Kapy György mint a megye főispánja alatt) a vár kapitányságát is ellátja. Szó van persze a többi végvárak felkészítéséről is. A felsőbányaiaknak s Teleki Mihálynak, Kővár főkapitányának írni kell — folytatja a határozat —, hogy szükség esetén a korábbi módon gondoskodjanak (mielőbb) ónról. A szebenszéki salétromfőzőt (eszközeivel együtt) Kolozsvárra kell rendelni, Bánffy Dénes főkapitány alá. A szamosújvári portörő malmot fel kell építeni (ebben a környező vármegyék és Besztercevidék is segítse a várat), egyben Fogarasból is kell oda küldeni puskaport, búzát pedig a környező vármegyék s Besztercevidék, de maga Bánffy Dénes is szállítson oda.

700 A tanácsnak is van szerepe egyes, Zólyomi bűntársainak tartott személyek letartóztatásában is.

701 Jócskán tisztázható a tanács szerepe Huszt várának fejedelmi őrséggel való megszállatásában is. A fontos végvár ti. az öreg exfejedelem, Rhédei Ferenc birtokában van, annak pedig Bethlen István-lány a felesége, maga mintegy