Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

3. 1630—1657 Természettől más a következő korszak képe: autokratának ismert uralkodók regnálásának és egyben kormányzásának viszonylag hosszú időszaka, amelynek forrásanyaga viszont már bővebb az 1629 előtti korénál. S egy igen lényeges vonásában más. Míg az 1629 előtti korszakban igen sűrűn találkozunk a törvényalkotásnak a tanácsot is érintő produktumaival (nem alapvető hatáskörszabályozásokkal, hanem e tekintetben is számbajövő intézkedésekkel), ezek száma itt jócskán megcsökken. A korszaknak legalábbis egy évtizedére van egy eléggé biztosnak nevezhető mérőeszközünk: Kassai István censurái (tanácsúri írásos véleménynyilvánításai). Kassai, említettük, Kovacsóczy halála után az egyik kulcsembere a kormányzatnak, censurái elég jelentős számban maradtak meg, s mint a kancellária tényleges vezetőjének s egyben több évtizedes tapasztalatú kormányzati embernek bizonnyal a tanács vagy annak egy része elé kerülő mindenféle ügyre befolyása volt; így censurái spektrumát a tanács dokumentálható működésének teljességéhez mérve, az utóbbiról alkotott képünket is ellenőrizhetjük. A tanács kimutatható tevékenysége adatainak az 1540—1629-es szakaszához hasonló rendszerezésére térve, a föhatalómmal kapcsolatos lépéseivel kell kezdenünk. Ami ehhez kapcsolódik, az Székely Mózes és Bethlen István trónkövetelése köré sűrűsödik. Székely Mózes ügyével (bár az már 1633-ban a törökhöz szökött) kimutathatóan először 1635 júniusában találkozunk, egy Erdélyben járt török követ (Juszuf aga) Székely-párti machinációi kapcsán,

572 majd az év júliusában, ugyanez ügy folytatásaként.

573 1636 elejével azonban Székely trónkövetelése félrekerül (vagy legfeljebb némi motiváló szerepet játszik, azt is lényegében az erdélyiek félelmeiben); az év főszereplője e tekintetben az 1630-i fejedelem, Bethlen István, aki (ismeretes) 1636 legelején a budai vezérhez szökik Erdélyből. A Bethlen-akció ellen a fejedelmi tanácsban lejátszódó lépéseknek bőven van nyomuk (bár feltehetően itt sem számíthatunk teljességre). A válság kirobbanásakor Rákóczi azonnal a tanácsurak állásfoglalását kéri, megküldve nekik Bethlennek közvetlenül szökése előtt írt, sértődött hangú 1635. december 31 -i levelét s saját válaszát is. Kassai 1636. január 4-én válaszol: súlyosnak találja Bethlen levelének egyes kitételeit s mérsékeltnek, türelmesnek Rákóczi válaszát. Ha Bethlen ugyanily keményen folytatja, Rákóczi is úgy reagáljon rá — javasolja.

574 Amikor, egy hónap múlva, újra nyoma van a tanács szerepének az ügyben, már a budai vezérhez követségbe tartó Szalánczi pótlólagos tájékoztatásáról kell véleményt nyilvánítania, s még inkább a császár és a porta várható állásfoglalásának mérlegeléséről.

575 Az események pedig haladnak előre. 1636. február 23. tájt a tanács úgy foglal állást, hogy Lorántffy Zsuzsanna s gyermekei ne mozduljanak ki Szamosújvárból, míg az erdélyi követek meg nem tértek Budáról.

576 Március elején előbb Eszterházy Miklós magatartása a tanácsúri censura tárgya, s most már a lengyelországi hadfogadás konkrét lépései,

577 majd a budai vezér levele s az arra adandó válasz (s egyben a Budán lévő követek teendői), a császár és a két párton levő hajdúk magatartása.

578 Március 29—30-án a