Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

fejedelem tanácsa jelenlétében hallgatja meg a Budáról megtért követek jelentését; abból, ami ekkor kifejezetten a tanács állásfoglalása, csak egy momentum ismeretes: arra az esetre, ha a portára indítandó követek (Tholdalagiék) elutasító választ kapnak ott, a tanács úgy dönt: másképp fognak gondot viselni magukra.

579 Innen azonban majd fél évig ismeretlen a tanács ez irányú tevékenysége; mikor augusztus második felében újra találkozunk vele, már a portán folyik a harc Rákóczi diplomáciája és a budai vezér emberei közt a nagyvezér távollétében ott irányító kajmakám megnyeréséért; erről kell szóljon a tanácsúri censura.

580 Rövidesen azonban a dráma kulminációs pontján vagyunk: a budai vezér megkapja az engedélyt az Erdély elleni támadásra, az szeptember 1-én érkezik Budára. Hogy Rákóczi kémszolgálata mikor miről értesül, azt nem tudni, pedig az információk érkezése élesebb világításba helyezné az eseményeket. Szeptember 11—12-én ti. a fejedelem kétnapos tanácskozást tart bizonyos tanácsurakkal (Erdélyi István, Kékedi, Haller István, Kassai, Szalánczi — Tholdalagi a portán van, Kornis Zsigmond pedig nyilván a végeken) s más szakértőkkel (a katonákat Nagy Pál, az udvari gyalogok kapitánya, Bornemisza Pál, Kemény János és, Macskási, a még Bethlen korából maradt udvari alkapitány képviseli, a jogászokat Cseffei és Tholdalagi János). 11-én az első kérdés: mi a teendő, ha a budai vezér táborba száll Szolnokhoz? A határozat szerint ez esetben az udvari alkapitány Kraszna felől Bihar megyével s a hajdúsággal vonuljon Debrecenhez, s onnan kémleltesse a török mozdulatait. A következő kérdés: Erdélyben mikor s hova szálljanak táborba? Tizenötödnapra, Tordához rendelik a tábort, kivetve (elég magasan) az egyes törvényhatóságok által kiállítandó létszámot is, s állást foglalva az idegen segítség behozása mellett. Másnapig azonban vészes hírek érkezhetnek, mert a tanácskozás, félretéve a 11-i határozatokat, jóval nyomatékosabb intézkedéseket hoz. Ha a budai vezér Szolnokhoz száll vagy csak hadakat küld oda, Rákóczi összes hadaival vonuljon Váradra — szól az új határozat. Ha a török visszafordul vagy nem Várad felé indul, a helyzet mutatja meg, mi lesz a teendő. Rákóczi felveti a kérdést: hová küldje feleségét és gyermekeit? Ha Váradra kell mennie, nem mehetnek oda vele. Ha másuvá indítaná őket, Magyarországra küldje-e vagy másfelé? A tanácskozás egyelőre nem foglal állást a kérdésben. Végül Huszt helyzetéről esik szó, amely régóta ostromzár alatt áll, a döntő összecsapásban azonban nem bír érdekkel. A tanácskozás Máramaros hadait (400 gyalogot, 200 lovast) mindenestül elhozatja Huszt alól a táborba.

581 Bármennyire döntő jelentőségű is azonban a szeptember 11—12-i kibővített tanácsülés a válság további kimenetele szempontjából, nem valószínű, hogy Rákóczi attól fogva november második feléig ne kérte volna ki a tanácsurak véleményét. Legközelebb ti. akkor hallunk a szervről, mikor Rákóczi a kajántoroki táborozás napjaiban előbb a fejedelmi tanács, majd a táborban jelenlévő rendek elé terjeszti a budai vezérnek s Bethlennek a Rákóczi és a rendek által adandó hitlevélre vonatkozó követeléseit.

582 A béke létrejön a budai vezérrel s Bethlen Istvánnal, a többi már hosszú, de nagyobb izgalmak nélküli utójáték: a császár, Pázmány és Eszterházy álláspontjának mérlegelése s a békekötés megindokolása előttük, a Bethlen Istvánnal szemben követendő további magatartás.

583 Némi riadalmat