Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

jelentették hát a moldvaiak szándékait? Az árulás gyanúja merül fel.

520 1 5 5 8-ban a veszedelmesen szaporodó magán várak kérdése foglalkoztatja a tanácsot: Izabella, János Zsigmond s a tanácsurak úgy határoznak, hogy a királyi engedély nélkül újabban épült várak lerontandók. Ezek után alkot törvényt az az évi szeptember— októberi országgyűlés arról, hogy az 1540 óta Erdélyben épült, ily várak lerombolandók, a magyarországiak viszont, a nemesség személyes védelmét szolgálván, maradjanak meg.

521 1576-ban Gyulafehérvár erődítésének menetrendjéről tárgyalnak Báthori Kristóf, a tanács ,,és feo Zemellyek".

522 A tizenöt éves háború alatt csak néhány ízben találkozunk a tanács kimutatható szerepével: 1596. június 23-án az határozza el Temesvár ostromának feloldását.

523 1600 őszén a lécfalvi gyűlés hatalmazza fel Csáky Istvánt és „a tanácsos urakat", hogy a székelyek által a Vitéz Mihály alatti nagy felbuzdulásban összerontott két székelyföldi vár, Udvarhely és Várhegy építését „elrendeljék".

524 Bocskai szabadságharca idején a Gyulaffi László mellett levő tanácsurak rendelnek élést a táborba.

525 Báthori Gábor alatt ismét súlyosabb kérdések kerülnek elébük: a havasalföldi hadjárat ügye,

526 a végvárak felülvizsgálata s rendbehozatala.

527 Bethlen Gábor, uralma első éveiben, óvatosnak mutatkozik a hadfogadás, hadfelkelés kérdésében: 1614 végén „Tanácsink közönséges tetszésekből akkori hírekhez képest" fogad hajdúkat,

528 a rendkívül kényes (s oly kitűnő diplomáciai érzékkel megoldott) 161 V-i hadfelkelésnél is a tanács határozatával fedezi magát.

529 1620-ban azonban már csak Bethlen István érzi szükségét annak, hogy „ex communi dominorum consiliariorum deliberatione" bocsásson ki szabályzatot a marosszéki hadak élelmezéséről.

530 A közigazgatás szervezete személyi kérdéseivel kapcsolatban egy ízben hallunk a tanács ügyködéséről: az 1557. júniusi országgyűlés törvénye szerint Izabella tanácsa gondoskodjék „de judice. . . vnico Waradini praeficiendo".

531 A közigazgatás egyes szakterületei közül lényegében csak a kereskedelemügy foglalkoztatta a tanácsot, s azon belül is majdnem kizárólag két kérdéscsoport: az árszabályozás és a külkereskedelem. Az első már 1556-ban feltűnik ágendái közt: az az évi márciusi országgyűlés törvénye Petrovics Péter és a helytartói tanács feladatává teszi az árszabályozás kidolgozását.

532 Az 1571. novemberi—decemberi országgyűlés is a fejedelemre s tanácsosaira rója az árszabás-módosítás tervének felülvizsgálatát — s aztán a fejedelem döntsön annak életbe léptetéséről.

533 Bethlen Gábor utolsó éveiben sűrűn találkozunk a fejedelmi tanács szerepével az árszabás körül. Az 1624 júniusi—júliusi országgyűlés, V. tc.-ével, a fejedelmet arra hatalmazza fel, hogy „arra rendelt bizonyos tanácsi és főemberi által" dolgoztasson ki limitatiót.

534 Amikor az 1626. májusi—júniusi országgyűlés alatt új árszabás készül, ezt Bethlen, a tanács és a három natio által választott személyek dolgozzák ki,

535 az 1627. áprilisi limitatio pedig az e célra delegált tanácsurak műve,

536 ugyanúgy, ahogy az az év októberi is.

537 A külkereskedelem ügye az 1570-es években foglalkoztatja kimutathatóan a tanácsot. 1572 elején az árszabás kidolgozására kiküldött mesterek kérik a fejedelmet, hogy tiltsa el mindenféle nyersbőr és kender kivitelét Erdélyből; Báthori „ex decreto dominorum consiliariorum" járul ehhez hozzá.

538 Ugyanennek a külkereskedelem-politikának egy