Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

további terméke Báthorinak az a rendelkezése, amely a külföldi (török, görög stb.) kereskedőket csak bizonyos letevő helyekig (Brassó, Szeben, Szászváros) engedi be; ez az intézkedés is a tanács határozatából születik.

539 Feltehetően külkereskedelmi indoka volt a tanács 1580 eleji azon határozatának, amely a Havasalföldre vezető ,,vtasut" nevű út elzárását tárgyazta.

540 Ami ezenkívül a tanács kereskedelmi tevékenységébe tartozik, az egy 1562-i vizsgálat a bőrfelhalmozók (cumulatores cutium) ellen.

541 Kincstári ügyekkel a tanács hatáskörében csak Bethlen Gábor uralmának elején találkozunk, amikor a fejedelem még jónak látja rendi felhatalmazásokat szerezni kincstári politikájához. Mindjárt az 1613. októberi országgyűlés felhatalmazza Bethlent s a tanácsot a fiscalis jószágok s jövedelmek visszaszerzésére.

542 Az 1615. szeptemberi—októberi országgyűlés pedig (Bethlen kincstári politikája itt hajtja végre a döntő áttörést) három tc.-ében is ad felhatalmazást a fejedelemnek és a tanácsnak, ill. szabályozza az utóbbi kincstári hatáskörét: a VII. tc.-el Bethlen és a tanács rendelkezésére hagyja a máramarosi 5 város terheinek ügyét, IX. tc.-ével arra jogosítja fel a fejedelmet s urakat, hogy a fiscalis jószágok visszaszerzése során ők ítéljék meg: kik érdemesek az adományok zálogképpen megtartására vagy kártalanítására, s kik nem; a XII. tc. végül úgy intézkedik, hogy amennyiben ország szüksége kívánja a zálogosítást, Bethlen „tanács akaratjából" tegye ezt.

543 Meglehetősen tarka kép alakul ki abból, ami a tanács ez időszakbeli bíráskodási ténykedéséről rendelkezésünkre áll. Először 1564-ben találkozunk vele. A tanács és a királyi tábla döntsön (más jogi szakértők bevonásával) a két ítélőmesternek az oklevelek kiadásával kapcsolatos viszályában — rendelkezik az az év januári országgyűlés törvénye.

544 Két évvel később viszont az 1566. márciusi részgyűlés nagy horderejű általános rendszabályt hoz: a János Zsigmondhoz apellált pereket az „az tanácsbeli urakkal, törvén tudó személyekkel nem törvénbe forgódatlanokkal ítéltesse meg".

545 Itt van tehát a fejedelmi tanács legfelső bíráskodási fórumjellegének meghatározása. A továbbiakban azonban csak a tanács változó jelentőségű perekben való konkrét ügyködésével találkozunk. Az 1575-ben Békés és társai ellen ítéletet hozó vegyesbíróságnak ismeretesen tanácsúr tagjai is vannak.

546 1 583—1584-ben Prépostváriné Csáky Anna és a zilahiak erdőpere ad alkalmat Báthory Istvánnak arra, hogy két ízben is beavatkozásra szólítsa fel a tanácsot: előbb arra, hogy egy ítélőmestert küldjenek ki az ügyben,

547 majd egy főszemélyt rendeltek ki velük a határ ügyének eligazítására, egyben az esetleges hatalmaskodásokkal kapcsolatos teendőkre.

548 Innen nincs nyoma a tanács bíráskodási működésének egészen Szilvási Boldizsár és Kornis Zsigmond 1616. őszi megkegyelmeztetéséig, amely a fejedelem, a tanács és a tábla együttes aktusa.

549 A korszak utolsó ilyen mozzanata Bethlen Gábor és a mellette levő tanácsurak egy elvi döntése. A szebeniek közt vita folyik arról: fellebbezendő-e egy konkrét per a fejedelmi táblára vagy sem? Azt a szászok is úgy tudják, hogy a büntetőpereken kívül minden perüket fel kell bocsátani a táblára. így Bethlen s a tanács úgy dönt: a szebeniek produkálják azt a kiváltságukat, hogy semmiféle büntetőpert nem tartoznak fellebbezni.

550