Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

tanácsban, aztán hátrább szorulnak, Bethlen Gábor alatt is csak egy családtag játszik jelentősebb szerepet; a század második felében a család két ága egyenként is hatalom. Az iktári Bethlenek szerepe (az 1561—1567-i tanácsuraságtól eltekintve) Bethlen Gáborhoz kötődik, öccse az ő appendixe. A Béldiek közül két személy, apa és fia tanácsúr, időben egymástól jókora távolságra. A Csákyak számára Csáky Mihály után mellékszíntér Erdély. A Gyerőffyek a két rövid tanácsúri időszak közt a főrendek második vonalába tartoznak. A Halierek a dinasztiaalapító Péter után egy ideig hátrább húzódnak; a 17. században az övék a viszonylag legegyenletesebb szereplés a tanácsban. A Kamuthyak feltűnnek és elenyésznek; a Kapyak erdélyi ága két generációban egy-egy személlyel tartja magát. A Kemények az 1550-es évek előjátéka után a 17. században két generációban vannak jelen a tanácsban, hogy aztán Kemény János szerepe el is vágja fia útját. A Kendyek a 16. század nagyságai — míg aztán sorozatos, szörnyű vereségek után, az egyetlen 17. századi szereplővel végképp el nem tűnnek. A Keresztessiek két generáció (a harmadik képviselője, Keresztessi Sámuel, 1690-ig még nem ér fel a tanácsba). A Kornisok jelenléte szakaszos: a korszak legelején képviselve vannak, utána a tizenöt éves háborúban bukkannak fel újra, s (két tanácsúr családtag erőszakos halála után) 1610-el el is tűnnek; ezután már csak Kornis Zsigmond (s a választott, de nem fungáló Kornis Ferenc) képviseli a családot, az Apafi-korban a második vonalban marad (ebben szerepet játszik a család katolikus volta s reprezentánsának, Gáspárnak a pártversengésben végül is vesztes párthoz való tartozása). A Kovacsóczyak: két magános nagyság. A Mikesek szerepe a 17. század második felére korlátozódik. Érdekesebb a Mikoláké: az alhelytartó Mikola László után János Zsigmond alatt még egy tanácsúr, aztán Bethlen Gábor alatt egy jelentős figura, s végül Apafi alatt egy rövid tanácsuraság: hullámmozgás az arisztokrácia első és második vonala közt. A Perényiek csak a kor elején játszanak szerepet. A két Pettki: a család két generációja (István unokaöccse Jánosnak). A Rhédeiek három generációja eléggé szabálytalanul követi egymást: a váradi főkapitány és a majdani fejedelem tanácsurasága közt negyedszázados kihagyás, a fejedelem Rhédei Ferenc fia, László viszont még apja életében (s fejedelemsége utáni különös tanácsurasága idején) tanácsúr, vele azonban kihal a családnak ez az ága; az 1670-től tanácsúr Rhédei Ferenc egy másik ágból való. A két Szalánczi közt majdnem háromnegyed évszázad van, s közben a család 1594-i rettentő vérvesztesége. Összegezve: nincs Erdélynek olyan családja, amely a fejedelmi korszak egészében képviseltetni tudná magát a tanácsban. S itt nemcsak arról van szó, hogy egy-egy család következő generációbeli reprezentánsa még túl fiatal a tanácsurasághoz akkor, amikor apja kidől. Láttuk: egy-egy család több ága is adhat egyszerre tanácsurakat, esetleg egy ágból többet is (az Apafi-korban egyszerre tanácsúr a különböző bethleni Bethlen-ágakhoz tartozó Bethlen János és Farkas, majd Farkas két testvére: Gergely és Elek, végül velük együtt János fia, Miklós is). Családok valóban emelkednek és süllyednek vagy teljesen eltűnnek e másfél évszázadban; ennek a hullámmozgásnak ismerete, úgy hisszük, jóval előbbre viszi a 16—17. századi Erdély társadalom- és politikai történetének megértését.