Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

VII. Az országgyűlések

congregatio), a részgyűlést (partialis congregatio) és a tábori országgyűlést (territoriális részgyűlést csak az 1540-es években találunk néhány esetben). Az első két típus inkább csak nevében tér el egymástól, bár az 1560-as évek végétől vannak próbálkozások arra, hogy a közjogi vonatkozású vagy a kormányzatot illető nagyobb horderejű döntések csak országgyűléseken jöhessenek létre, a részgyűlések pedig a sablonfeladatok ellátására korlátozódjanak. A tábori országgyűlés jellegét neve eléggé meghatározza. A fejedelem jelen van az országgyűlés helyén, de általában nem vesz részt annak ülésein, csak küldöttségek útján érintkezik vele. A gyűlés elnökletét a fejedelem által kinevezett (kivételképpen választott) országgyűlési elnök látja el, aki egyben a fejedelmi tábla elnöke is. (A táblai elnökök részletes névsorát munkánknak a fejedelmi táblával foglalkozó szakaszában adtuk). Az országgyűlési tárgyalások a megnyitás formaságai után a fejedelmi előterjesztések (propositiók) tárgyalásával kezdődtek; ezek a fejedelem napirendi javaslatai voltak. Tárgyilag igen széles kört ölelhettek fel: a fejedelmi tisztséggel kapcsolatos kérdéseket, a rendek egészének jogállását, egyes rendek helyzetét, a vallásügyet csakúgy, mint az adóügyet, az adóról való számvételét, a hadügyet (azon belül is a végházak fenntartását), a közmunkák kérdéseit, az ország területi ügyeit. A kormányzat egész ügyei iránt már kisebb a fejedelem érdeklődése. Itt a közigazgatás kérdéscsoportjai közül a kereskedelemügy szerepel a legtöbbet. Mindenesetre aránytalanul nagyobb helyet nyernek az előterjesztésekben a közigazgatási ügyeknél a kincstáriak: a magánkézre jutott kincstári jövedelmek visszaszerzése, a kincstárt magánosok részéről érő sérelmek orvoslása e téren a fejedelem legfontosabb követelései. A propositiók bíráskodási funkciójába csak néhány propositio vágott, azok azonban nagy 1619-i perjogi kódex kezdeményezését. A jogrend egészére bír érdekkel a törvénykönyvek összeállításának szorgalmazása. Gyakran foglalkoznak az előterjesztések külpolitikai kérdésekkel, olyan súlyúakkal is, mint a szembefordulás a törökkel, békekötés a császárral, az uralkodónak a szultánhoz való utazása, főkövetség küldése a portára trónkövetelők ellensúlyozására. Az országgyűlés bíráskodási funkciójába csak néhány propositio vágott azok azonban nagy fontosságú politikai pereket illettek. Egyetlen esetben követelt fejedelem magának és tanácsának általános felhatalmazást az ország ügyeinek intézésére: 1661 júniusában. A gyűlés tárgyalásainak rendje elvileg a következő lett volna hát: a fejedelem leküldi a gyűlésnek propositióit, azokat felolvassák a rendek előtt — a rendek azonban előbb felterjesztik sérelmeiket (postulata), a fejedelem válaszol ezekre, s csak ezek után veszik tárgyalóra a rendek a fejedelmi előterjesztéseket. Ezt a keretet azonban a gyakorlat sokszorosan áttörte: elmaradhatott a sérelmek tárgyalása, vagy a tárgyalások menete alig kibogozhatóan összebonyolódott. Külön kérdéscsoport: milyen üléseket tart az országgyűlés a nyilvános üléseken kívül? Bizonyos esetekben (nagyobb fontosságú ügyek tárgyalásánál éppúgy, mint jelentéktelenebb ügyekénél) az országgyűlés zárt ülést tarthatott. Szűkebb körű zárt ülésre (amelyen tehát a regalisták és követek egyrésze sem vehetett részt) már valóban csak súiyos ügyek tárgyalásánál kerül sor (ellenfejedelemmel való