Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
segélyhadaiként szerepeltek, vagy a porta rendelkezése nyomán a hadszíntérre igyekezve, nem ellenségként léptek Erdély földjére — az óvatosság azonban nem volt felesleges velük szemben. Az uralkodó vagy helyettese tájékoztatta az átvonulás rövidesen bekövetkezéséről a törvényhatóságokat, szükség esetén arra intve őket, hogy a lakosság húzódjék el a vonuló hadak útjából, vagy hogy a törvényhatóság fegyveres ereje az átvonulás alatt legyen vigyázásban, kerülje az összeütközést az idegen csapatokkal, de ha rabokat találnak náluk (tatár átvonulás esetén ez nem volt meglepő), azokat vegyék el tőlük. 1 243 (Ismeretes, hogy az 1683-i tatár átvonulás milyen viharos volt: a tatárok útjukban dúltak, fosztogattak, mire az erdélyiek, visszaütésképpen, néhány száz főnyi tatár csapatot „tüntettek el nyomtalanul".) * Egészében szemlélve most már a kancellária hadügyi hatáskörét, szembetűnő: mire irányul a hatóság figyelme s mire nem. A rendi mozgó seregnél a kancellária teendői (a fejedelem hadi edictumai kiadásától eltekintve) lényegében megállnak azon a határvonalon, ahol a hadköteles személyből ténylegesen hadakozó katona lesz: a központi kormányhatóság a hadköteles állomány kérdéseivel, annak szemléivel, készültségbe helyezésével, táborba szólításával, fegyver- és lőszerellátásával, a seregnek régi törvényes gyakorlat alapján szekerek, lovak kiállíttatásával és a had élelmezésével foglalkozik — ezen túlmenően, hadműveleti vagy más szorosabban vett katonai intézkedésekkel nem. A fejedelem udvari hadai tekintetében ez a hatáskör még szűkebb: csak a hadak fizetése, élelmezése, kvártélya tartozik gondjai közé, az udvari hadak tulajdonképpeni funkcionálása tekintetében semmi. A végvárak vonatkozásában két nagy ügykörcsoport dominál a kancellária ügyintézésében: a végvárak építkezéseié és a hírszerzésékémelhárításé. (Emlékeztetünk most arra, amit a hírszerzésről már más vonatkozásokban elmondottunk; összegezve: a központilag irányított, bár természetesen korlátozott hatósugarú hírszerzés, érthető okokból, a 16—17. századi erdélyi kormányzat egyik legjobban funkcionáló szektora volt.) A szorosabban vett katonai ügyek intézése tehát egyetlen főbb vonatkozásban (rendi mozgó sereg, udvari hadak, végvárak) sem tartozott a kancellária hatáskörébe. Ami odatartozott, abban modernebb elemeket az udvari hadak fizetésében, ellátásában láthatunk; mindez annak a „pénzügyi ütőképességnek" a következménye, amelyről a hatóság kincstári hatáskörének ismertetésénél már szólottunk. S (hangsúlyozzuk most a dolognak ezt az oldalát) modern vonás a hírszerzés viszonylag magas fejlettsége. 5. BÍRÁSKODÁS A kancellária hatáskörének elemzése során eljutottunk bíráskodási hatáskörének vizsgálatáig. Itt azonban, a részletes elemzés előtt, amennyire lehetséges, tisztáznunk kell egy kérdést. A nagyobb és kisebb kancellária egymáshoz való viszonyára gondolunk.
