Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

Azzal (az egyébként a szakirodalomból közismert) ténnyel már a kancellária szervezetének ismertetésénél találkozott olvasónk, hogy van nagyobb és kisebb kancellária. A szakirodalom a kisebb kancellária funkciójaként a fejedelmi törvénykezéssel kapcsolatos írásbeli munkát jelöli meg,

1244 vezetőiként pedig az ítélőmestereket, akik ismeretesen a fejedelmi tábla bírái is. Az viszont kérdés: mit intézett a bíráskodási ügyek kancelláriai részéből a nagyobb, s mit a kisebb kancellária? Bizonnyal a kisebb kancelláriáról kerültek ki mindazok a bírói parancsok, amelyeken az ítélőmesterek „Lectá"-ja szerepel. De már itt is felmerül az a kérdés: ahol e bírói parancsokban exmissióval találkozunk, ott nemcsak a kisebb kancellária deákjai szerepelnek ebben, hanem a nagyobbéi is (mellettük — vagy akár nélkülük — nemritkán megyei homo regiusok is). S nemcsak az exmissióban, hanem a bírói parancs végrehajtásáról beszámoló relatoriában is. A mandátum tehát a kisebb kancellárián kelt, végrehajtása azonban már nem tisztán a kisebb kancellária apparátusával történik. Még nagyobb lehet a bizonytalanságunk afelől: melyik kancellárián kelnek a nem bírói parancsnak, hanem fejedelmi missilis rendeletnek számító bíráskodási intézkedések? Pedig e vonatkozásban is ezek vizsgálatát tekintettük fő feladatunknak, nem a meglehetősen sablonos bírói parancsokét (ahogy korábban is mellékkérdésként kezeltük a kancellária oklevélkiadó munkáját). Olyan esetekben persze, amelyekben a rendeleten a fejedelem aláírása mellett kancellári vagy titkári (vagy kettős) ellenjegyzés van, bízvást beszélhetünk nagyobb kancelláriai kiadványról. Ott azonban, ahol csak fejedelmi aláírás van, ellenjegyzés azonban nincs, per analógiám-feltevések alapján ugyanolyan joggal dönthetünk a nagyobb, mint a kisebb kancellária mellett. Tükörből töredékesen rekonstruálva a kancellária fondját, meg kell elégednünk ennyivel: 1. A nagyobb és kisebb kancellária külön áll az egész korszakban (különben értelmetlen volna nagyobb és kisebb kancelláriai deákok következetes megkülönböztetése az exmissióban). 2. A kisebb kancellárián keltek a bírói parancsok általában, ezeket az ítélőmesterek látták el „Lectá"-jukkal. 3. A bírói parancsok végrehajtásában már nincs különbség a nagyobb és kisebb kancellária deákjai közt (s mellettük más személyek is részt vehetnek ebben homo regiusként). 4. Az országos bíráskodási fórumok tevékenységéhez kapcsolódó kancelláriai munkáról csak az esetek egy részében dönthető el, hogy a nagyobb vagy kisebb kancellária végezte-e? Nem kívánunk foglalkozni a kancellária sablonos bírói parancskibocsátó tevékenységével. Azt a hatáskört vizsgáljuk, amely a kancellária bíráskodási tárgyú missilis rendeleteiből elibénk tárul — függetlenül attól, hogy ezeket a rendeleteket a nagyobb vagy kisebb kancellárián expediálták-e? Szögezzük le: a fejedelmi kancellária nem bírói fórum. Perek nem folynak előtte, ítéleteket nem hoz. Közvetíti azonban a fejedelem akaratát számos olyan kérdéskörben, ahol a bíráskodás szokványos menetén túli intézkedésre van szükség.