Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

hogy az legfőbb arbiterként léphet fel viszályaikban, kinevezési, ill. megerősítési jogának gyakorlásával hűségében tartva őket. A reformáció, különösen annak sajátos erdélyi formái, majd a 4 recepta religio rendszerének kialakulása révén az erdélyi fejedelmi hatalomnak az ölébe hull a „nemzeti egyház"-nak egy egyedülálló jellegű kelet-közép-európai megfelelője; egy bonyolult felekezeti rend, amelynek azonban minden tényezőjével szemben gyakorol bizonyos főséget. Az egyházak intézményeivel szemben rendszeres felügyelet, a felekezetek belső életébe való rendszeres beavatkozás azonban lényegében még ismeretlen e korban Erdélyben. Mi hát az a kancellária közigazgatási hatáskörében, amit már lényegesen többnek tarthatunk a középkori jellegű igazgatásnál? Hangsúlyozzuk: itt nem az igazgatás nívójáról van szó; az itt elmondottak feltehetően erősítik olvasónkban azt a benyomást, ami a kancellária és postaszolgálata működéséről írtakból is kialakulhat: Erdélyt a 16—17. században, a válság-időszakoktól eltekintve, történeti adottságaihoz képest igen jó nívón kormányozzák. A kérdés azonban most nem a kormányzat nívójáé, hanem jellegéé. Úgy hisszük: néhány vonatkozásban beszéltünk a jelleg bizonyos változásáról is. Ilyen vonatkozás az ország kül- és belbiztonságáé. Az a hírszerzési tevékenység, amelyet a kancellária a közigazgatási úton folytat, már nem kifejezetten középkorias, éppen rendszeressége révén — még ha ezt a központi hatalom nem is saját apparátusával, hanem a határszéli törvényhatóságok, külföldre járó kereskedők útján stb. végzi is. A rendészeti hatáskört pedig éppen differenciáltsága emeli ki a kancelláriai hatáskörök közül. A gazdasági élet ellenőrzése persze érdemben az iparra és kereskedelemre szorítkozik, s az iparban jórészt a céhügyekre — de hát vajon a 18. század első felének erdélyi kormányzati iparellenőrzése produkál-e többet annál, amit itt láttunk? A kereskedelem ellenőrzése terén pedig ismét csak az ügykör méretei, tagoltsága az, ami már jellegbeli változást jelent. Mindez, ismételjük, a 16—17. századi Erdély gazdasági-társadalmi fejlettségének és nemzetközi helyzetének logikus következménye. Még jócskán középkorias, de erős (és igen nívósán gyakorolt) fejedelmi hatalom, amely biztosítja és elismerteti túlsúlyát a rendi tényezőkkel szemben, bár azok területére még nem nagyon hatol be, főséget gyakorol az egyházakkal szemben, az ország nemzetközi helyzete által diktált határozott politika a rendészetben, hírszerzésben — s végül az átlagosnál erősebb érdeklődés a gazdasági élet új jelenségei iránt: ez az említett meghatározó tényezők természetes terméke. Ez az, amit a kancellária közigazgatási hatáskörének jellegéről összegezve mondhatunk. Ahhoz azonban, hogy a kormányszerv egész tevékenységéről ítéletet alkothassunk, végig kell elemeznünk további hatásköreit is. 3. KINCSTÁRI IGAZGATÁS Tovább haladva a kancellária hatáskörének elemzésében, a kincstári igazgatásnak általa ellátott teendőit vesszük sorra. Bevezetőül tisztáznunk kell valamit. Már a fejedelmi tanács összetételének ismertetésénél számos ízben találkozunk olyan személyekkel, akik a kincstartó